–

Miért érdemes elindulni?

Szerintem az élménygyűjtésért, de van, akinek a napi kétszer 15 perc tengerben ázás (számításaim szerint ennyi idő jut magadra egy kisgyerekes nyaraláson) adja ugyanezt, megint másnak meg az, hogy egy hónapnál rövidebb idő alatt elolvas egy könyvet a parton. Ezeket nemcsak azért nem lehet otthon kivitelezni, mert nincs elérhető közelségben a tenger… hanem azért, mert csak akkor tudsz kiszakadni a tengernyi feladat mókuskerekéből, ha távol mész a feladatok forrásától, vagyis az otthonodtól. Ez a szomorú helyzet. Gyerekek nélkül még megvalósítható a „nyaralj otthon” koncepció, de gyerekekkel ez csak „zsonglőrködj kicsit a munkát kivonva a feladataid közül” otthon lenne.

Persze, miután kőkemény munkával bevezettük a különböző rutinokat a gyerekeink életébe, hülyeségnek tűnik sutba vágni az egészet pár jó (?) napért, én mégis úgy érzem, hogy tök sokat ad a nyaralás a család minden tagjának. Mondjuk, nem pihenést, ez tény.

De azt igen, hogy a kivétel erősíti a szabályt. Meg más minőségű együtt töltött időt, másfajta fáradtságot, másfajta feladatokat. Mert azt azért nem mondanám, hogy nincsenek feladatok, hogy csak hátradőlünk és élvezzük az életet.

Én két óvodás gyerekkel járok nyaralni, minél nagyobbak, annál könnyebb, de a hátradőlős résztől még állati messze vagyunk.

Az a legviccesebb, hogy régen azt gondoltam: a nyaralás legjobb része, ha nem kell házimunkát végezni, azóta meg önként vállalom, hogy mosok és főzök a nyaralás alatt – mert rájöttem, hogy ez pihentetőbb nekünk. Mindjárt azt is elárulom, hogy miért.

Hogyan kell egyáltalán kisgyerekkel nyaralni?

Úgy, hogy mindenkinek jó legyen. Kicsit engedni ebből-abból, de az alapvetéseket tartani, amennyire lehet. Tök egyszerű, nem? Elmondom, mi miket tanultunk meg a saját kárunkon:

  • Nem szabad elfelejteni, hogy a gyerekeknek tér kell! Méghozzá egy meghitt tér. Laktunk egyszer (nyilván anyagi okokból) olyan szállodai szobában, ahol négyen voltunk összezsúfolva tíz négyzetméterre. Nagyon nyomasztó volt, mert a lányainknak sokkal több igénye volt kicsit visszavonulni két program között, társasozni vagy mesélni… hát, erre nem sok tér maradt a dupla ágyas, két pótággyal telezsúfolt szobában. Sokkal feszültebbek is voltunk mindannyian, mert egyetlen szűk térben kellett az aktív és a passzív regenerálódást is megoldanunk, viszont a szálloda közös helyiségei éppen elég zsúfoltak voltak ahhoz, hogy ott se legyen komfortos. Azóta szálloda helyett inkább lakást bérlünk – és ez általában nem is drágább.
  • Délután aludni kell – de bárhol lehet. Vagy legalábbis ebben – főleg, ha a gyerekek már nagyobbak, és tudjátok, hogy mi jön be náluk – érdemes kreatívnak lenni. Mi gyakran megyünk a fapados + autóbérlés kombinációval, ez esetben praktikus az autóban aludni. De volt már, hogy azért vittünk hordozót az amúgy 3+-os lányunknak, hogy abban aludjon, miközben mi jövünk-megyünk. Ugyanekkor az volt a terv, hogy a délutáni alvást amúgy sem kedvelő közel ötéves lányunk kihagyja a csendes pihenőt – ez egyszer-egyszer belefért, de több napon át nem, mert az aktív nyaralás a gyerekeknek is fárasztó(bb). És olyan is volt, hogy rajtam aludtak egy városnéző kisbuszon, mert ez tűnt a legpraktikusabb megoldásnak. Persze hátrány, ha a gyermek csak sötétben és csendben tud pihenni – ezt nyilván figyelembe kell venni a nyaralás tervezésénél.

  • Hogy mi a kaja az csak neked fontos. Nyilván van olyan kisgyerek, akinek bonyolultabb az étkezése (vagyis inkább szinte csak olyan van), de a legtöbben vígan elélnének pizzán és tésztán – ha hagynánk. Na, én a nyaraláskor hagyom. Sőt, néha még sütök mirelit pizzát is, ha éppen van konyha. Vagy rákot, ami negyed annyiba kerül, mint itthon. Mert kisgyerekekkel étteremben enni sokszor nagyobb macera, mint bedobni valamit a sütőbe (mondom ezt én, az étteremrajongó).
  • Kevesebb cucc – nagyobb szabadság. Ezt tanultam meg a legnehezebben, pedig igazi alapszabály. Az egyik az, hogy amit megvehetsz a nyaralás helyszínén három forinttal drágábban, azt ne vidd el, főleg ne repülővel, mert a poggyászköltség több, mint amennyivel olcsóbb bármi itthon. Itt a pelenkára, nedves törlőkendőre, rágcsálnivalóra, ásványvízre és hasonló dolgokra gondolok – bár nagyon fontos, hogy vizet csak az után vegyél, hogy utánajártál, iható-e a csapvíz ott, ahol vagytok. A másik nagyon fontos kitétel, hogy ha lakásba, apartmanba mentek sokkal kisebb energiabefektetés egyet mosni (akár kézzel), a nyaralás alatt, mint elpakolni még két garnitúra ruhát, és szenvedni vele a repülőtéren vagy nyomorogni miatta az autóban. Ha pedig mosógép is van, akkor aztán tényleg nem érdemes túlpakolni. Ezt onnan tudom, hogy egyszer végigszerencsétlenkedtünk egy London-Luton buszozást kétszer annyi cuccal, mint kellett volna (plusz, ugye, két gyerekkel). Aztán mégis mosnom kellett, mert történt egy kis baleset az amúgy is limitált mennyiségű meleg ruhával. Dupla fail.

Jó, de hova menjünk?

Ez az, amit szerintem mindenkinek magának kell tudnia… legalábbis nagy vonalakban. Mivel a gyerekes nyaralás mindenképpen komfortzóna-feszegetés, szerintem érdemes olyan úti célt választani, ami a felnőttek számára a legkényelmesebb. Vagyis: nem a kisgyerekes időszakban kell valami teljesen új dolgot kipróbálni. Nekem személy szerint Európa a komfortzónám, mind az utazás hossza, mind pedig a helyismeret, szokásismeret, nyelvek terén, így eddig a gyerekekkel még nem hagytuk el a kontinenst. Ez nem azt jelenti, hogy nem is fogjuk, csak tudom, hogy az egy extra stressz forrás lesz. Aki viszont már gyerekek nélkül is rendszeresen járt a Távol-Keleten vagy Afrikában, az simán menjen. Aki meg gyerek nélkül is a Balatont szereti a legjobban, az oda menjen.

A lényeg: szem előtt kell tartanod, mennyire mozogsz kényelmesen és magabiztosan az új helyen, mivel épp annyira fogja kényelmesen és magabiztosan érezni magát a gyereked is.

Azt nem vitatom, hogy a nyaralás, különösen az úti cél meghatározása, elsősorban a szülőről szól, neki élmény, főleg, hogy a gyerekek sokszor nem is emlékeznek rá, merre jártak, csak arra, mi történt ott. Nekik tényleg mindegy, hogy a Balatonban, a Lupa-szigeten vagy a Földközi-tengerben pancsolnak. Nálunk az az alapszabály, hogy minden napra jut a felnőtteknek és a gyerekeknek is élvezetes program. Így mindenkinek van jó élménye, és közben a gyerekek élvezhetik a szüleik jóval teljesebb figyelmét, mint otthon.

A nyaralás elvág a megszokott helyektől is, ahol őszintén bevallom, sokkal kevesebb kizárólagos figyelem jut a gyerekekre. Hiszen a megszokott rutin szerint jövünk-megyünk, a közeli játszón simán elvannak intenzív felügyelet nélkül.

Emellett távolabb kerülünk azoktól az emberektől is, akik időnként figyelnek a gyerekeinkre helyettünk… vagy éppen akikre mi figyelünk a gyerekeink mellett. Hacsak őket is magunkkal nem visszük. Ami megfontolandó.

 

Gyerek-felnőtt arány

Én hiszek a nagy közös nyaralásban, mert próbáltam, és jó. Még cikket is írtam róla, hogy hogyan nyaraltunk tavaly kommunában. Szerintem mindenki bevethető, akivel úgy érzed, hogy ugyanazok a preferenciáid a pihenéssel kapcsolatban: nagyszülők, barátok, tesók és unokatesók. Feszültség mindenképpen lesz (saját tapasztalat), de kárpótlás is jut érte. Mutatom, hogy mi:

n = gyerekek száma

Ha a felnőttek száma is n – a nyaralás elviselhető.

Ha a felnőttek száma n + 1 – a nyaralás pihentető lehet.

Ha a felnőttek száma n + 2 – a nyaralás biztosan pihentető.

Ha a felnőttek száma n + 3 - akkor ne menj, csak küldd a gyerekeidet, és pihenj itthon.

Illetve, kiindulva a korábban említett nem létező otthoni nyaralásból, inkább menj el nyaralni máshová (ez vicc volt… félig).

Ti hogy csináljátok?

Tóth Flóra