–

Sok ember őszintén hisz (vagy legalábbis szeretne) a nagy Ő létezésében, az igaz szerelemben, amiből csak egy, de legfeljebb három adatik meg egy életben, ahogy például a Bronxi mese Sonnyja is vallja: „Hadd mondjak el neked valamit. Az embernek az életében csak három csodálatos szerelme lehet. Úgy jönnek el, mint a legnagyobb ökölvívók, kábé tízévente. Rocky Marciano, Sugar Ray Robinson, Joe Louis.” Az ilyen esetekben az első találkozás sorsfordító erővel bír, az élet idősíkját kettéosztjuk a szerelmünk előtti és utáni időszakra.

Mások viszont inkább azt gondolják, egy szerelmi kapcsolat attól alakul ki és képes jó lenni hosszú távon, ha a felek folyamatosan dolgoznak érte.

Hogy melyik csoportba tartozol, az kiderül, ha válaszolsz az alábbi két teszt kérdéseire. E két mércét Rene Frank amerikai pszichológus alkotta meg, amikor azt vizsgálta, mennyire elégedettek az emberek a párkapcsolataikkal, és azok milyen hosszúk lesznek. A válaszaidból arra is fény derül, hogy mennyire vagy hajlamos a párod hibáira koncentrálni, milyen szívesen beszéled meg a problémákat, illetve hátrálsz ki a viszonyból, ha úgy érzed, talán mégsem ő az igazi.

A Lelki Társ mérce

A következő tíz kérdésre válaszolj 1-től 7-ig (1=abszolút nem értek ezzel egyet, 7=mélységesen egyetértek)

1. Egy párkapcsolat sikere azon múlik, hogy a partnerek mennyire megfelelőek egymás számára.

2. Van a világban egy olyan ember, aki számomra a legtökéletesebb.

3. A házasságokban az emberek nem felépítik a mély intimitást, hanem az magától kialakul.

4. Számomra roppant fontos, hogy a párommal a házasságkötésünk után is szenvedélyesen szerelmesek legyünk egymásba.

5. Nem tudnék összeházasodni valakivel, akibe nem vagyok halálosan szerelmes.

6. Nincs olyan, hogy nagy Ő.

7. Azt gondolom, hogy a jövendőbeli házastársam a legcsodálatosabb ember lesz, akivel valaha találkoztam.

8. Azok, akik a tökéletes partnert keresik, csak az idejüket pocsékolják.

9. Azért van annyi válás, mert a felek nem passzolnak össze.

10. A kapcsolat két ember között már azelőtt megszületik, hogy valójában találkoztak volna.

Értékelés: Add össze a kérdésekre adott számaidat. A 6. és 8. kérdésre adott válaszodat vond ki nyolcból, és ezzel az összeggel számolj. (Tehát ha a 8. kérdésre hattal feleltél, akkor kettőt adj a végösszeghez.) A végösszeget oszd el tízzel.

 

Az „Oldjuk meg” mérce

A következő kilenc kérdésre válaszolj 1-től 7-ig (1=abszolút nem értek ezzel egyet, 7=mélységesen egyetértek)

1. Egy szerelmi kapcsolat sikere javarészt azon múlik, mennyire dolgoznak rajta a felek.

2. Egy házasságban a belefektetett energia fontosabb, mint az egymáshoz passzolás.

3. Egy kapcsolatban a szeretet/szerelem idővel nő (tehát nem megtalálják a legelején).

4. Ha az emberek kellő energiát feccölnének bele, a legtöbb házasság jól működne.

5. Valójában szinte bárki normális emberrel boldog házasságban tudnék élni.

6. Hogy mennyire ismered a másikat jól, azon múlik, hogy milyen régóta vagytok együtt.

7. Akkor is elégedett lennék, ha egy tök random emberrel kellene összeházasodnom.

8. Hogy a másik milyen, az csak hosszú idő után derül ki.

9. A legtöbb házasság azért megy tönkre, mert az emberek nem tesznek érte.

Értékelés: Add össze a válaszokra adott pontjaidat és oszd el kilenccel.


Amennyiben a „Lelki társ”-tesztben magasabb pontot értél el, akkor te inkább az igaz szerelem elsöprő erejében hiszel. Ha viszont az „Oldjuk meg” kérdéssornál kaptál magasabb számot, akkor azok táborát erősíted, akik nem annyira a végzetben bíznak szerelmi téren. Az átlag egyébként 3,5 mindkét esetben. 

Egy párkapcsolatban, ha épp padlóra kerülnek a dolgok, nemcsak hogy azok keverednek ki a gödörből sikeresebben, akik a második tesztben értek el több pontot, hanem az ő viszonyukat meg is erősítheti a konfliktus. A probléma közös megoldása sikerélménnyel tölti el őket, úgy érezhetik mindketten, hogy együtt tettek valamit a kapcsolatuk hatékonyságáért, amitől még elkötelezettebbekké válnak. E második csoportba tartozók hajlamosak nem túl sok fontosságot tulajdonítani a kémiának és az „összepasszolásnak”, ami nem biztos, hogy jó.

Azok viszont, akik a szerelmi kapcsolatok összekovácsoló erejeként a végzetben hisznek, sok buktatóval találhatják magukat szemközt, főleg a viszony elején.

Ők, ha szembesülnek a párjuk hibáival, arra a következtetésre juthatnak, hogy a másik mégsem a lelki társuk – ahogy azt eleinte remélték. A ghostingolók, azaz a szó nélkül köddé váló exek is javarészt ebből a táborból kerülnek ki. Mivel ők rendre a nagy Ő-t hajkurásszák, ha valakiről hirtelen mégiscsak kiderül, hogy nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, akkor inkább lapoznak ahelyett, hogy igyekeznének magukat és a másikat összébb csiszolni.

Azok, akik „végzetpártiak", hajlamosak a konfliktusokat is inkább elkerülni, és jó darabig mindent elnéznek, annyira szeretnének hinni benne, hogy a másik a lelki társuk. Ez, bár apró súrlódásoknál még jól is jöhet, a nagyobb problémáknál már kontraproduktív, állítja Franiuk. „Azt találtuk, hogy minél tovább maradtak a »végzethívők« benne egy kapcsolatban olyan valakivel, akivel nem illettek össze, annál gyakoribb lett a bántalmazás. Sokkal több esélyt adnak egy nem megfelelő embernek, mint mások tennék.”

A két kategória azonban természetesen nem jelent kizárólagosságot. Attól még, hogy hiszel a végzet erejében, simán tarthatod azt is fontosnak, hogy a pároddal közösen, együtt munkálkodva építsétek a a kapcsolatotokat napról napra.

Akár így, akár úgy, ha van melletted valaki, aki szeret, és akit viszont tudsz szeretni, akkor becsüld meg, mert egy jó, kiegyensúlyozott, támogató párkapcsolat manapság ritka kincs! Úgyhogy én Raphaëlle Giordano francia írónő gondolataival búcsúzom: „A szerelem olyan, mint egy növény, sok gondoskodást igényel, és akkor növekszik szépen, ha öntözik.”

 

Fiala Borcsa

A cikkben felhasznált források: ITT, ITT