–

Itt tudjátok megnézni a vodcastot:

Itt pedig meghallgatni:

Számít, hogy kis cég vagy nagy cég?

Az első munkahelyén dolgozó (és a főnökeivel közös vodcasttal kicsit zavarba hozott) Dián Dórin kívül a beszélgetés minden résztvevője kis- és nagyobb céges tapasztalattal ült asztalhoz. Ahogy D. Tóth Kriszta rámutatott: önismereti, élethelyzet-ismereti kérdés, hogy kihez mi áll közelebb. Mert

egy kisvállalkozásban óhatatlanul előfordul, hogy a munkavállalónak (vagy épp a vezetőnek) olyan feladatot kell végeznie, ami szigorúan nem tartozik a munkaköri leírásába.

Közben viszont egy kisebb cégnél nagyobb lehet a mozgástér pozitív tekintetben is: nagyobb befolyásod van arra, hogy pontosan milyen feladatokat szeretnél végezni, és milyen irányba szeretnél fejlődni, hogyan szeretnéd még kipróbálni magad.

Ezzel szemben egy nagyvállalat előnye például, hogy az adott munkakörön belül jobban tudsz a feladataidra koncentrálni és abban kiélni a kreativitásod, hiszen nem vonja el a figyelmed más, és általában több a váltási lehetőség is cégen belül.

Mitől érzi megbecsülve magát egy X, Y, Z generációs munkavállaló?

Kiegyenlítettek az erőviszonyok a vodcast vendégei között: két beosztott és két vezető, de abban mindenki egyetért, hogy a (pozitív) visszajelzésből sosem elég. Az is kiderül, hogy hiába érzi egy vezető, hogy sok visszajelzést ad, a munkavállalóknak általában ellenkező a megélésük (tanúsítom – a szerk.). Ha meghallgatjátok a beszélgetést, megtudhatjátok, mi D. Tóth Kriszta saját fejlesztésű megoldása erre.

A visszajelzések mennyiségétől függetlenül is vannak olyan előnyök, amelyek erősítik azt, hogy a munkavállalók, beosztottak megbecsülve érezzék magukat. Ilyen 

kényelmi előnyök például a home office lehetősége, a kötetlen munkaidő, az egészségbiztosítási lehetőségek, a munkáltatói rugalmasság egy-egy váratlan helyzetben, vagy éppen a négynapos munkahét és az extra apaszabadság.

Sziget Ágnes elmondása szerint az elmúlt évben drasztikusan megváltozott a munkaerőpiaci helyzet; a jelenlegi gazdasági környezetben már nagyon nem állja meg a helyét az „örülj, hogy itt dolgozhatsz”, sokkal inkább arra törekednek a kisebb-nagyobb vállalkozások, hogy a munkavállalóiknak azt sugározzák: „örülünk, hogy itt dolgozol”.

Beszéljünk a kisgyerekes munkavállalókról is!

Az elmúlt években (a Covidnak köszönhetően is) egyre több iparágban teret hódító home office, a szabadon beosztható munkaidő fontos „haszonélvezői” a kisgyerekes munkavállalók. Leginkább

a nők, akik munkaerőpiaci és anyagi szempontból nagyon nehéz helyzetben vannak, ha egy-két-három évre kiesnek a munkából gyerekvállalás után, miközben ez a társadalmi elvárás velük szemben, és sok esetben ez az internalizált, saját belső igényük is.

Sokaknak éppen a kötetlen munkaidő teszi lehetővé, hogy egyáltalán visszatérjenek a munkába, és ne mélyüljön el még jobban az anyagi (és ennek következtében a hatalmi) egyenlőtlenség a párkapcsolatukon belül, amin a nyolcórás munka melletti gyed (amit így a dolgozó apák is felvehetnek) és az otthoni feladatok tradicionális kiosztása sem javít, sőt.

Természetesen tudatosítanunk kell, hogy a kötetlen munkaidő és a home office nem elérhető minden iparágban, de fontos látni, hogy sok változás elindult ezen a téren. Hallgassátok meg, hogyan beszél a még bőven gyerekvállalás előtt álló Dóri arról, milyennek képzeli a családi életét!

Létezik munka-magánélet egyensúly?

A végére hagytuk a talán legnehezebb kérdést: hogyan viszonyul a szabadidőhöz négy olyan ember, akik számára fontos a munka, akik felvállaltan szeretnek dolgozni? Mennyire tudják kikapcsolni a telefont, kiüríteni a fejüket, mi vagy ki az, ami vagy aki miatt képesek abbahagyni a munkát? Az biztos, hogy egyöntetűen kijelenthetjük: ha létezik is tökéletes egyensúlyi állapot, maximum napokig tart.

Ti hogy vagytok ezzel? Hallgassátok meg a vodcastot, és utána válaszoljatok!

Itt belehallgathattok a Mindent bele! podcast további epizódjaiba:

Tóth Flóra