Így repülj kisgyerekkel! – egy sokat utazó anya tanácsai
Anyukámat napokig a frász kerülgette, amikor a hathetes lányommal repülőre ültem, a barátnőm védőnője pedig látatlanban is azt üzente, hogy „ilyet a gyerek nyolc-tíz éves koráig többet ne tegyek”. Mivel a férjem családja nyolcezer, az enyém pedig hat és fél ezer kilométerre élt akkor, a – távoltartási végzéssel egyenértékű – tanácsot nem fogadtam meg. Így az elmúlt hat évben törölt járatokkal, ülés alatt hagyott plüssállatokkal, reptéren töltött hosszú-hosszú órákkal tarkított útjaimról az alábbi tapasztalatokat gyűjtöttem össze. Trembácz Éva Zsuzsa írása.
–
Azok a boldog szép napok, avagy az első év és a falra szerelhető mózeskosár
Anyukámnak nem mondtam, de némileg távol álltam attól, hogy csupa móka és kacagás lebegjen lelki szemem előtt, amikor repülőútra indultam egy csöppséggel, de az élet néha felülírja a kőbe vésettnek hitt szabályokat. A múltat megszépítő homályt félresöpörve, mégiscsak ez volt az egyik legkönnyebb időszak a gigászi előkészületekkel és a „csak-két-kezem-van” problematikájával együtt, amit a gyerek, a babakocsi, a gyerekülés, a pelenkázótáska, a bőröndök cipelése, és biztonsági átvilágításkor mindezek koordinálása jelentett.
A logisztikai és fizikai erőpróba ellenére is egyszerűnek tűnt az utazás, mert ekkor még nem akarta Léna a szomszéd néni fülbevalóját megfogdosni, nem indult imbolyogva felfedezőútra a sorok között, és nem próbálta meg mindenáron kideríteni, mi is van az ülések alatt. Leszállásnál és felszállásnál a mini biztonsági övét az enyémhez csatoltam, és közben megetettem, hogy a nyomáskülönbség ne bántsa a fülét. A repülési magasság elérésekor a stewardess az előttem lévő elválasztó falra rögzített egy bölcsőt, és ebben a nagyjából 60x30 centis dobozban aludt a gyerek.
A bölcső használata többnyire csak a nagyobb és a transzkontinentális gépeken oldható meg, és érdemes már a repülőjegy foglalásánál kérni. Kihívás volt a pelenkázás, mert nem minden repülőgép mellékhelyiségében található lehajtható pelenkázó.
Ami örökre bevésődött, avagy: mit vittem fel magammal a gépre
Kezdő anyukaként – és mindenféle krízishelyzetre felkészülve – az alábbiak kerültek a táskámba és a kézipoggyászba:
- 24 pelenka
- popsitörlő
- cumi
- tápszer arra az esetre, ha a stressztől hirtelen elapadna a tejem
- csörgő
- kéztörlő
- fertőtlenítő
- popsikenőcs kis kiszerelésben
- takaró
- pótruha
- kis zokni
- pelenkázó alátét
- babahordozó
- szoptató kendő
- lázcsillapító
- lefejt tej jégakkuval
A tejet hol a biztonsági géppel vizsgálták meg, hol mintát vettek belőle, és volt, amikor nekem kellett megkóstolnom. Utólag belegondolva csak az kérdéses számomra, hogy mennyi hely maradt a saját dolgaimnak.
A bűvös kettes
Kétéves korig nem szükséges a gyereknek külön jegyet venni, a szülő ölében is ülhet minimális költség ellenében – már amennyiben egy örökmozgó másfél éves, és egy újabb repülőjegy árának összevetésekor a másfél éves kerül ki győztesen. Nálunk az ölben repülés jól működött, igaz, a „mindent-meg-akarok fogni” időszakában nem kis türelemjáték volt a lehajtható asztal vizsgálatában örömét lelő gyerek irányítgatása. A kétéves kor betöltése után a felnőttjegy áránál árnyalatnyival olcsóbban utaznak a gyerekek, és a füldugulás elleni tápszert felváltja a cukorka, a pelenkát a könyvek, játékok, kifestők, a nasi, és plusz egy feladható bőrönd is jár a gyereknek.
Az elengedhetetlen kellékek
Babakocsi, autós gyerekülés – legjobb, ha kombináljuk a kettőt, és a gyerekülést tudjuk a babakocsivázra rögzíteni.
A legtöbb légitársaság ingyen szállítja a gyerekülést, némelyik műanyag védőfóliával be is csomagolja becsekkoláskor, de a géphez érve is leadható.
A légitársaságok jelzik az általuk elfogadott, repülőre vihető méretet. A babakocsit a gépnél érdemes leadni, mert kiszállásnál rögtön megkapja az ember – hacsak nem busszal kell a reptérig eljutni, mert akkor a csomagfelvételnél kapjuk meg. A lisszaboni reptér pedig igazán belopta magát a szívembe azzal, hogy ingyenesen használható babakocsikat biztosít a kisgyermekes családoknak.
Elsőbbségi beszállás, ergo: gyerekkel könnyebb sorban állni
A biztonsági ellenőrzésnél és a beszállásnál is – a legtöbb országban – elsőbbséget élveznek a kisgyerekes családok. Az ellenőrzésnél az elsőbbségi sorba, beszállásnál pedig a business vagy első osztályon utazókkal együtt lehet elfoglalni a helyet.
Amit a saját bőrömön tanultam meg
Ha az egyik szülő nem utazik, akkor írásos engedély szükséges tőle, hogy a kiskorú utazhat a másik szülővel. Ezt elég szorványosan kérik, és csak Európában tapasztaltam, de érdemes magunknál tartani a megfelelő papírt. Egyszer Boszniából nem akartak kiengedni a lányommal, majd egy londoni határőrt kellett győzködnöm arról, hogy a kórházban fekvő, frissen operált férjemhez megyünk a gyerekkel, és a visszaúton Bécsben pedig mindenáron busszal akartak tovább küldeni Szarajevó felé. Szerencsére egy négyévessel, a poggyászommal és egy hercegnős bőrönddel nem kellett busszal nekivágnunk a Dinári-hegységnek.
Most egy egy évre szóló, angol nyelvű dokumentummal utazunk, amelyet a férjem írt alá. A születési dátumok, útlevélszám feltüntetése mellett kijelenti, hogy a gyerek utazhat velem.
Mivel házasságkötéskor úgy döntöttem, hogy megtartom a lánykori nevemet, így gyakran kellett Léna születési anyakönyvi kivonatát előkapnom, hogy igazoljam a férjem vezetéknevét viselő lányommal a családi köteléket.
Ami nekem nem jött be
Sok online oldal javasolja, hogy a gyerek rutinjához igazítsuk a repülést. Ez egy rövidebb, európai út esetén működőképes ugyan, de hosszabb, 14-16 órás utaknál gyakran csúszott a pizsamaosztás ideje. Olyan javaslatokat, mint a „vigaszcsomag” készítése az utasok számára, arra az esetre, ha a gyerek végigordítaná az utat, én kapásból elvetettem.
Ha utólag visszapörgetem az elmúlt majdnem hat évet, igen sokszínűek az élményeink: volt benne átszállással töltött sok-sok órás várakozás, volt, amikor a csomagszállító kocsiban toltam a félig alvó gyereket, volt, amikor kitartó és ádáz harcot folytattam a talált tárgyak osztályával egy plüss teknősbékáért, de az is előfordult, hogy a turbulencia hirtelen dobálni kezdte a gépet, amint éppen az apró mellékhelyiségben a lányom husi lábacskáival kalimpálva és magát hasra vágva próbálta elkerülni a pelenkázást. Mindezek ellenére is úgy érzem, jól tettük, hogy nem fogadtuk meg a védőnő tanácsát.
Ha érdekel, milyen lehet idegen nyelven élni a multikulti életet, olvasd el ezt, ha pedig az érdekel, mi hiányzik Évának Magyarországról, akkor ide kattints! Ha szívesen olvasnád még szerzőnk egyéb írásait, mindenképp csekkold a Facebook-oldalát is!
Trembácz Éva Zsuzsa
Képek a szerző tulajdonában vannak