– 

Juli naplója

Június 25., hétfő

Ma kezdett az új sales-es kolléga. Már mindenki nagyon várta, főleg a marketingosztály, hátha egy kicsit tehermentesíti őket.

Magas, széles vállú fickó, amennyire meg tudtam állapítani a távolból ebédnél, és elég jóképűnek is tűnt. Kopasz, ami nekem személy szerint bejön. Vajon milyen lehet a lelke?

Sokat nem tudtam a dologgal foglalkozni, a hétfők mindig rettentő megterhelők.

De! Kíváncsian várom ezt a hetet!

Június 26., kedd

Ma ebédidőben az én irodám előtt ment el az új fiú. Észrevettem, hogy bekukucskált az üvegajtón keresztül. Szép a szeme, ha jól láttam, zöld. A múltkor olvastam, hogy a zöld szemű férfiaknak jó a humora, megbízható társak, hűségesek, szenvedélyesek, viszont nagyon félénkek. Szó, mi szó, tényleg egy kicsit megszeppentnek tűnt! De lehet, hogy ez csak az új környezet okozta kezdeti ijedség.

Június 27., szerda

Ma direkt a szexi, piros ruhámat vettem fel, aminek olyan mély a dekoltázsa, hogy eddig nem igazán mertem felhúzni. Nem voltam benne biztos, hogy munkahelyre illik-e az ilyesmi… de hát, mégiscsak kár lenne, ha csak porosodna a szekrényben, még a végén megeszik a molyok úgy, hogy szinte alig hordtam. Végül is egyszer élünk, nem igaz? Akinek nem tetszik, ne nézzen oda.

Az Új Fiú szerencsére idenézett, amikor ma megint az én szobám előtt ment el, pontosan láttam az üvegajtón keresztül, ahogy rám villant az a gyönyörű zöld szeme. Jaj, micsoda egy huncut lehet!

Keki színű teniszpóló volt rajta, ami nagyon szexisen láttatta az izmos mellkasát. Vajon mit sportol?

Június 28., csütörtök

Reggel, persze egészen véletlenül (muhaha), beugrottam a HR-re, úgyis olyan rég pletykáltam az ott dolgozó csajokkal. Ahogy dumálgattunk a kapucsínó mellett (amúgy rémes, milyen szar kávét főz a folyosói céges automata, de legalább ingyen van, szóval nem akarok panaszkodni), sikerült nagyon ügyesen szóba hoznom az Ú. F.-t. Le a kalappal a ravaszságom előtt! Kiderítettem, hogy mikor született, úgyhogy most már azt is tudom, mi a csillagjegye.

Rák! Persze, gondolhattam volna. Azt írják a rák férfiról, hogy szentimentális álmodozó és igazi feminista, a nőket egyenrangúnak tekinti. Meg azt, hogy sajátos vonzereje van, de, mondjuk, ezt egyből tudtam. Hűséges társ, lojális barát, megfontolt, emellett gyöngéd szerető is… Abszolút el tudom róla képzelni.

Most már azt is tudom a HR-es csajoktól, hogy Jánosnak hívják. Kicsit oldschool név, a szülei biztos vidékiek, de nekem valahogy tetszik. A vidéki srácokról azt mondják, sokkal családcentikusabbak, mint a pesti csávók, nem félnek elköteleződni, és a munkabírásuk is jobb. Meg azt, hogy nem olyan felfuvalkodottak. Lehet benne valami, mert az Ú. F. (hiába tudom most már a nevét, szeretem ezt a becézését, olyan bensőséges, csak kettőnké), szóval Ú. F. nagyon szerénynek tűnik. Ja, majd elfelejtettem, a horoszkóp azt is írja róla, hogy kissé félénk, visszahúzódó, ezért szívesen veszi, ha a nő kezdeményez.

Június 29., péntek

Ma megint elment az irodám előtt Ő, és bepillantott. Ez nem lehet véletlen! Egy hét alatt zsinórban ötször… Szegénykém, olyan édes! Elhatároztam, hogy nem leszek szívtelen vele, még a végén azt hiszi, hogy nem vagyunk elég befogadó közösség itt az ügynökségnél. Meg hát, ne járkáljon errefelé hiába… azokon a formás, izmos lábain.

Szóval utánamentem, mintha csak a kávéautomatához tartanék. És ott ügyesen szóba elegyedtem vele. Nem volt nehéz, hiszen a születési dátumát tudtam. (Július 1., amúgy. Nagyon szép, kerek dátum, épp akkor kezdődik az év második fele. Szerintem akár esküvői időpontnak is pompás lenne. Ez csak úgy eszembe jutott. Mert hát, nyilván nem arra gondoltam, hogy ő meg én… Hógyisne! Mindenki az esküvői meghívónkon kacagna, hogy Jancsi és Juliska egybekel. Még a végén egy mézeskalács házikóban kellene tartanunk a móka kedvéért a szertartást. Végtére is tényleg vicces lenne, a rózsaszín enteriőrhöz meg klasszul menne a tört fehér ruhám.)

Szóval boldog születésnapot kívántam neki, két nappal korábban már ér, szerintem. Hogy felragyogtak a szemei! Látszott, hogy nagyon örül, amiért megszólítottam. Kicsit dumálgattunk, megkérdeztem, hogy sikerült beilleszkednie, meg hazautazik-e vidékre a szüleihez ünnepelni. Sajnos erre már nem tudott válaszolni, mert aztán megzavarta a beszélgetésünket a sajtós fiú, András, de sebaj. A jég már megtört, jövő héten, talán már rögtön hétfőn, az lesz a legokosabb, ha meghívom egy kávéra, kihasználva, hogy előző nap volt a születésnapja. Úgy nem feltűnő, őt sem hozom zavarba, és legalább megadom neki a lehetőséget, hogy udvarolhasson, például visszahívjon egy italra – mert látom a szemében, hogy bejövök neki.

Hú, elképesztően boldog… sőt, szinte már szerelmes vagyok! Csak múljon el gyorsan ez a hétvége, hogy ismét láthassam az én jövendőbeli páromat.

Jani naplója

Június 29., péntek

Végre túlvagyok az első héten! Nem volt semmi beleszokni az új feladatokba, felvenni a kicsit pörgősebb ritmust. De egész szépen belerázódtam péntekre, és ami a lényeg: most már az épületet is kezdem átlátni. Bakker, olyan az a sok egyforma folyosó, mint egy labirintus, azt hittem, megőrülök tőle, hogy még az ötödik napon is eltévedek a kávéautomata felé. (Ahol egyébként ritka szar feketét lehet kapni, de ingyen van, szóval nem panaszkodom.)

Mindenki nagyon kedves velem, ma az egyik csaj fel is köszöntött a születésnapomon. Tök jó arcok, hogy így számon tartják ezeket, még a frissen érkezett kollégák esetében is.

Szóval marha hálás vagyok Andrisnak, hogy benyomott ide. Tök klassz az is, hogy egy helyen dolgozhatunk.

Hétvégére meg valami meglepetést tervez a szülinapomra. Olyan édes! Azt hiszi, nem is sejtem, de… Szóval, azt csiripelik a madarak, hogy most vasárnap végre megkéri a kezemet.

 

Fiala Borcsa

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ filadendron