-

Három kamasszal ülök a szobában. 

Próbálunk az iskolára hangolódni.

Három középosztálybeli családból származó gyerek. Három nevelési kudarc a család részéről.

Pedig kiskorukban olyan aranyosak voltak.

A srácokat a Facebookon, telefonon, cigin kívül más nem nagyon érdekli. Hétvégén plázáznak, kicsit isznak, kicsit rivóznak( Rivotril, széles körben használt nyugtató-szorongásoldó - a szerk.), ha akad. Füvet, azt még nem szívnak. Majd fognak.

Mikor a lányt az anyukája, az éppen aktuális élettársával behozta, hogy kész, ő már nem bír vele, csendben hozzáteszem, magával sem, a lány sokáig nem szólalt meg. Illetve igen, mikor a vezető kérte, hogy pakolja ki a táskáját, annyit mondott, hogy pakold ki te. Később már világossá vált, hogy még szépen is reagált. Általában ha felhúzzák, ordibálnak vele, főleg az iskolában, ami városi elit, gyakran fejezi be úgy a mondatokat, hogy rohadj meg. Ennek megfelelően az iskola púpja a lányka.

Mikor később jött látogatni anyuka, kereste a lányt.

- Andi? Merre találom?

- Tanul.

- Tanul?

- Tanul.

- Én már nem is tudom, mikor láttam tanulni.

- Hát igen.

Már az első hetekben jelentkeztek az eredmények. Nem nagyok, például vitt magával felszerelést, irkált füzetbe, és a tanár nagy ámulatára felmondta a verset.

- Ötös lett a vers! – jött be vidáman.
Aztán kezdődött Andi töri tanárával.

Egy délután úgy felmondta az adott anyagrészt, hogy majd besírtam.

Dicsértem agyba-főbe.

Másnap jött haza, meg sem szólalt, láttam, hót ideg, hagytam, majd beszél.

Magabiztos volt, önként jelentkezett felelni. Ment is, jó volt minden, aztán a tanár néni jött az ismétlő kérdésekkel. A végén egy kettessel leültette.

Aztán jött az informatika dolgozat. Előző nap ment a tanulás, kinéz a jó jegy. A dolgozat aztán elmaradt. Történt, hogy a szünetben valami fiúk szívóztak vele, és a tanár még őt baszta le. Az óra elején aztán engedéllyel lehetett kicsit játszani a gépeken, amikor azonban a tanerő kérte, hogy kapcsolják ki, Andinak ez nem ment azonnal.  Mikor az oktató ordítva lekapcsolta a főkapcsolót, a lány felállt, visszakapcsolta és hozzáfűzött egy-két, elit iskolában el nem hangozható szót. A megtépázott tekintélyű pedagógus végül lekísérte az igazgatóhoz.

- És ott mi volt? – kérdeztem.

- Semmi, nem tudom, nem figyeltem.

- Mit csináltál?

- Hát álltam, piszkáltam a hajamat.

- És az igazgató?

- Mondta, hogy álljak rendesen, meg ne piszkáljam a hajamat.

- És te?

- Piszkáltam tovább a hajamat.

A vége az lett, hogy eltiltották az órák látogatása alól, ami azt jelenti az ő esetében, hogy Gizike nénivel, aki valamilyen pedasszisztens, ül egy félreeső zugban, és az éppen aktuális óra tananyagát tanulja.

Egy hiba miatt dőlt a jó irány.

Nyilván az iskola rémének nehéz visszatornáznia magát, annyi gond okozás után senkitől sem várható el, hogy. Na de az igyekezet. És ha ez nem is tűnt fel mindenkinek, a kolléga pont ezért kereste fel az iskolát, az osztályfőnököt a lány otthonba kerülése után, még órára is beült, hogy figyelmeztessen, hogy változások jönnek.

Pozitív változások.

Ehhez képest, a csajszli most ha hazajön, azt se tudja, mit vettek az órán a többiek. Elvárható egy átlagos diáktól, de még attól sem, mert miért is csináljon magából bohócot, hogy mindig megkérdezze a társaktól, hogy mit vettetek bioszon, de Andi nem ez a nebuló.

Mindegy, haladunk szépen a tananyaggal. Aztán egyszer majd csak visszaengedik. A három kamasszal ülök a szobában.

Próbálunk az iskolára hangolódni.

Zebegényi Péter