Már csak 365-öt kell aludni karácsonyig! Ja, annyit se! – Szentesi karácsonyi naplója menetrend szerint

–

December első fele

Decemberben vagyok a legkevesebbet otthon, mert szinte minden napra jut valami program vagy elfoglaltság a munka mellett. Veron barátnőmnél is megszaporodnak a mini házibulik, ahová csak a legközelebbi barátok bejáratosak. Onnan is kezdem érezni, hogy közeleg az ünnep, hogy Veron lakása egyre jobban kezd hasonlítani egy karácsonyi ajándékbolthoz, és akárhányszor átmegyek, mindig egyel több ünnepi csetreszt találok. Van ott minden, Mikulás-formájú szőrös adventi koszorú, Mikulás-plüssök, kerámiák, Rudolf rénszarvas sokszorosított mini másai, rénszarvasos hajráfok, és millió illatgyertya sós karamellás, fahéjas-almás és mézeskalácsos ízesítésben. A gyertyák egyre növekvő számától egyre jobban indokoltnak tartom, hogy kihívok Veronhoz valami tűzvédelmi szakembert, és megkérem: világosítsa fel a biztonságos karácsonyi gyújtogatások menetéről.

A boros rekeszekből több az üres, mint a teli, pedig hoztunk eleget Villányból, de szomjazni se szeretünk, mert az tök hülyeség.

December elején ráadásul ritkábbak az edzések, és többet eszem a kelleténél, de semmi baj, lesz mit lemozogni két ünnep között, meg a zsúfolásig megtelt edzőtermes januárban.

December 15. – Már csak kilencet kell aludni karácsonyig

Novákék végre hazajöttek Pekingből, már kicsit idegesített, hogy egy hónapig nem mehettem Orosziba, és ezért a kedvenc tavalyi készülődésem is máshogyan alakul. Hoznak rengeteg selyembe csomagolt evőpálcikát, nagyon fontos mobilra ragasztható gyűrűt, amivel a kínaiak a mobiljaikba kapaszkodnak a metrón, hogy útközben is tudják nyomkodni. Másnap közös karácsonyi fellépésünk lesz a Novákkal meg az Anna barátnőmmel. Nagyon izgulunk. (Nem.)

December 18. – Már csak hatot kell aludni karácsonyig

Annánál betlehemezünk ma, amihez feltétlenül szükséges beszereznünk egy rahedli kevésbé minőségi vörösbort, szegfűszeget, fahéjat meg narancsot, hogy fasza forralt bort tudjak készíteni. Mindent felpakolunk, és eltervezzük, hogy beszerzünk olyan szarvasos hajráfokat is, amilyeneket a Veronnál hordunk, de sehol nem találunk már ilyet. Szerintem egészen elkeserítő, hogy karácsony hetében sehol az égvilágon nem lehet már rénszarvasos hajráfot kapni.

A bánatunkat abszintba fojtjuk, aminek az lesz az eredménye, hogy elalszom a kanapén a házibuliban (ennél nincs cikibb a világon, ha az Adam Sandler-filmeket nem számoljuk).

December 20. – Már csak ötöt kell aludnunk karácsonyig

WMN karácsonyi bulinap van. DTK pizzát rendel, mondjuk, nem értem, minek rendel kábé húszat, mikor mindenki fogyókúrázik. (Se!) Én forralt bort főzök a kedvenc, jól bevált, fűszeres receptem szerint. DTK szerint meg tök felesleges forralt bort főzni, mert azt mondja: „nem akarom, hogy bárki a konyhában robotoljon”. Aztán a végén kiderül, hogy ő nem szereti a forralt bort, és szerinte akkor mi se igyunk. 

Az est további részéről annyit szeretnék nyilatkozni: nem mondom, hogy részegek voltunk, de hogy még a lépcsőházban is cefreszag maradt utánunk, az biztos.

December 21. – Már csak négyet kell aludni karácsonyig

„Aki a céges karácsonyi buli másnapjára meetinget rakott, az nem ivott még eleget!” – ennyi a hozzáfűznivalóm a WMN utolsó irodai munkanapjának délelőttjéhez.

Este Veron karácsonyi nagykoncertje, ahol természetesen hatalmasat örömködünk szép barátném remek előadásán, majd ezen alkalomból meg is látogatjuk a pálinkapultot az afterpartyn. Jajdejó!

December 22. – Már csak hármat kell aludni karácsonyig

Reggel bejön értem a Novák, merthogy megyek végre Orosziba, de a Novák már nagyon ideges, hogy megint mindent neki kell csinálnia. Julcsika, Mama és Emma már kint vannak, Gergely elmegy edzeni, mire kiérünk, nehogy befogják valami munkára, mert természetesen egyből átlátunk a szitán. Mama rengeteg süteményt hozott, amit azonnal le is tesztelünk, majd töltött káposztát csinálunk, és Novák szemtelenül elém rak egy teli pohár Bailey's-t, hiába figyelmeztetem, hogy én ma biztosan nem iszom. Pénteken korán lefekszünk, mert tartogatni kell magunkat a karácsonyra.

December 23. – Már csak egyet kell aludni karácsonyig

Nagyon sok dolgunk van ma, be kell menni a városba, megvenni az utolsó ajándékokat. Julcsika vezetni tanít, mert az ünnepek alatt sem szabad kiesnem a gyakorlatból, Novák egy kicsit ideges emiatt, mert mi lesz, ha meghúzom a kocsiját. Ezt nem értem. Délután megfőzünk és megsütünk mindent, Julcsika megsértődik, hogy miért pisztráng lesz holnap, és bosszúból jó sok camambert-t veszünk a boltban, hogy majd azt kirántja másnap az ünnepi ebédre. Hirtelen a töltött káposztát sem szereti. 

Ma délután engedélyezem Nováknak, hogy töltsön a Bailey'sből, mert megérkezett Móni, Évu húga, és azt meg kell ünnepelni. Gergely közben délután (jó korán, már háromkor) elmegy a gyerekeivel sörözni Szentendrére, de mi tisztán látjuk, hogy csak nem akar otthon segíteni a karácsonyi előkészületekben. Este Évu fia, Zsombika hozza őket haza már enyhén delíriumos állapotban. Szerencsére már lefeküdt a Mama, és nem láthatja ezt a szégyenteljes viselkedést.

Hajnalig dorbézolunk, én pedig angolosan távozom a szobámba, mert holnap is lesz nap, nem is akármilyen.

December 24. – Szenteste

Délelőtt Novák és Móni visz be Veronhoz Csillaghegyre, mert megyünk Diótörőt nézni. Novák csomagol egy rahedli süteményt, amit természetesen elfelejt berakni a kocsiba, ezért amikor nekem ez Leányfalunál jut eszembe, iszonyatosan leszid, hogy miért most szólok, és vissza akar fordulni, ami azért nem lehetséges, mert akkor tutira lekéssük a darabot. Azzal nyugtatom meg, hogy majd fotón elküldi, legalább úgy nem hízunk meg tőle. 

Veronnal elmegyünk a Diótörőre, ami most az Operaház felújítása miatt az Erkel színházban van. Fotózkodunk a bábuval, hogy mindenki lássa, milyen klassz helyen vagyunk, majd gyönyörködünk a magyar balett legragyogóbb csillagában, Leblanc Gergelyben. 

Mire visszaérünk Csillaghegyre, már Veron szülei a karácsonyi vacsorát preparálják, és állnak a fenyőfák. Díszítünk, bort bontunk, és hamar eljön az este, ajándékozunk eszünk, iszunk, mulatunk.

December 25. – Karácsony első napja van

Megyünk haza anyucikához. Gyakorlatilag már nincs olyan nadrág, ami rám jönne, ezért cicanaciban utazom. Ma négy helyen kell helyt állni az evésben. Anyámnál kacsaebéden, aztán apámnál, aztán a legjobb barátnőmnél, aztán a sógoroméknál. Borzalom az egész. Közben pálinkázni kell, mert Szabolcsban a pálinka meg az ünnepi zabálás ugyanazt jelenti. 

Este megtartjuk a szokásos éves otthoni nagy bandázós karácsonyt a gyerekkori ismerősökkel, pajtásokkal, amiről éjfélkor elmenekülök, hogy megmentsem magam az ismételt csúfondáros részegségtől.

December 26. – Karácsony második napja van

Anyám már korán reggel a fejemen ugrál, hogy menni szeretne Tokajba túrázni, azaz hegyet mászni, télen, értitek, felmenni a tokaji hegyre. Első kérdésem az, hogy minek? Ki az az állat, aki a zimankóban hegyet akar mászni, mert bár láttam már a tévében ilyet, de ott se értettem, nemhogy a valóságban. Gyorsan elkezdek jajgatni (ezt a Nováktól tanultam), hogy „jajdesok” dolgom van, meg dolgoznom kell, de anyámat nem lehet ilyen mesteri csellel leszerelni: ha ő Tokaji hegyet akar mászni karácsonykor, akkor hótziher, hogy az a hegy meg lesz mászva.

Este már azt akarom, hogy senki ne szóljon hozzám, és senki ne kérdezze meg tőlem, mit akarok enni, és senki ne gyújtson meg jövő decemberig fahéjas sóskaramellás gyertyát, és senki ne rakja be Sinatra karácsonyi albumát, ami a legjobb ebben a kategóriában.

Jövőre veletek ugyanitt, már csak 365 napot kell aludni karácsonyig!

Ja, annyit se!

Szentesi Éva

A tavalyi naplót IDE kattintva olvashatjátok!

 A képek a szerző tulajdonában vannak