–

Pedig higgyétek el, tényleg igazi Buda-fan voltam: szerintem a tősgyökeres budaiak sem imádták nálam jobban az utcák balzsamos hársfaillatát, a házak mélyén megbújó apró cukrászdákat, a parkokat a kutyasétáltató nénikkel… ám néhány hónappal ezelőtt adódott egy csodás lehetőség. Egy nagyon kedves barátnőm az agglomerációba költözött a családjával, és a IX. kerületi lakásuk, amelyben 11 évig éltek, és ahová a kislányuk is született, kiadóvá vált. Mi pedig a szerelmemmel rádöbbentünk, hogy ez a lakás egyszerűen tökéletes lenne a számunkra; szuper áron lehetne a miénk, és egyáltalán nem idegenkedünk a gondolattól, hogy együtt éljünk. Szó szót, megegyezés megegyezést követett, és én, a szívem mélyéig budai(vá lett) kislány újra Pesten találtam magam. Bár a gyönyörű, teraszos lakástól teljesen elaléltam, mégis ott motoszkált bennem a gondolat, hogy oké, szép környék ez, meg minden, de hol van az én istenített Budámhoz képest?! Ám elég volt mindössze két hét, hogy leszámoljak az előítéleteimmel, és ennek az eredményét meg is örökítettem nektek, hogy más ne legyen olyan butuska, mint én, aki eleinte azt hittem, hogy….

1. Pesten majd le kell mondanom a reformmániámról, mert a mi környékünkön leginkább kifőzdék és gyrososok vannak

Mi tagadás, sokkal több török és kínai kajáldát látni itt egyrakáson, mint bárhol a városban – talán még Kőbánya szállhatna be a versenybe, de enyhe túlzás, hogy aki osztja a lelkesedésemet a cukor- és húsmentes táplálkozás iránt (na, jó, legalábbis megpróbálok úgy élni), ne találna itt is egészséges alternatívákat.

2. Imádom a ráérős, nyugodt budai embereket, Pesten biztos sokkal több hajszolt, nyűgös arccal fogok találkozni

Bizonyára az utóbbira is sok példa van, de képzeljétek: nagyon rég vett körül ennyi segítőkész, kedves ember, mint itt. Az alábbi képen például egy rendkívül kedves úriember látható, aki a zöldségesnél segít nekem megtalálni a legtökéletesebb paradicsomot… na, jó, ez valójában a pasim keze, de higgyetek nekem, tényleg elképesztően laza és jó fej itt majdnem mindenki, kinyitják előttem az ajtót, a kisgyerekes anyukákkal úton-útfélen összenevetünk, és a parkbeli nénik mindig hagyják, hogy megdögönyözzem a kutyájukat.

3. Buda az egykor ott élt hírességek teljes tárházát nyújtja, és persze, Pesten is találni elszórva ilyesmit (például az Újlipótvárosban), de nagy koncentrációban nem jellemző

Amikor először jöttünk megnézni a lakást, rögtön kiszúrtuk a villamosmegálló melletti házon azt a két névtáblát, amelyek jelzik, hogy itt született és élt Latinovits Zoltán és Bujtor István. Aztán idővel kiderült, mennyi felfedezetlen kincset rejt még ez a környék; mindet nem fotóztam még le, de ezt mindenképp szerettem volna, mert konkrétan emellett az iskola mellett lakunk, és a költő szülőháza is mindössze pár saroknyira van tőlünk (ma már múzeum működik benne).

4. Oké, azt tudtam, hogy az árak tekintetében nem fogok csalódni Pestben, de erre azért nem számítottam

Nagyon. Durván. Olcsó. Minden. 

5. És végezetül: Pest csupa beton, nincs egy talpalatnyi zöld sem

No comment. Rendben, annyi talán mégis, hogy irigykedjetek: ezt a pasim az erkélyünkről fotózta. 

Szóval mindössze néhány nap alatt boldog pesti lettem, és még egy dologgal kapcsolatban megtanultam sutba dobni az előítéleteimet. Az új lakás – és a szerelmemmel elkezdett közös élet – mellett, ennek is irtóra örülök.

Kalapos Éva Veronika

 A képek a szerző tulajdonában vannak