–

Évekig laktunk a Pilisben a Dera-patak partján, mire rájöttem, hogy a kellemes nyáresték – a gazdagon burjánzó ősnövényzettel a víz mellett – miféle varázslatot rejtenek. Egymásnak morzéző szentjánosbogarakat. Amikor először sétáltunk át közöttünk, kicsit olyan érzésem volt, mintha Tündérföldre léptem volna. Alig mertem levegőt venni, óvatosan lépkedtem, nehogy kárt okozzak a ragyogó kis lényekben, sőt még suttogtam is. „Nézd-nézd!” – mondtam fojtott, remegő hangon. Holott mindenki látta a családból, és mindenki ugyanúgy le volt a nyűgözve a pöttöm rovarok előadásától az éjszakában. Én személy szerint félig önkívületi állapotba kerültem a jelenség hatására. Körülbelül annyira, mint amikor a Holt költők társasága című filmben az odúból kiszaladó fiúk euforikus hangulatban skandálják: „Megláttam Kongó arany folyamát, fényleni az erdő fáin át!” A pilisi erdő kábé stimmelt is, csak az arany folyó zöld színű volt, és inkább hatott pöttynek.

A szentjánosbogarak egymást hívogató, villódzó fényeinek látványa – komolyan mondom –, vetekszik még az Avatar filmmel is. Hopp, most lebuktál Cameron, valld be, hogy igazi szentjánosbogár-rajongó vagy! Állítólag a film látványtervezőire valóban nagy hatással volt a biolumineszcencia, melynek nemcsak egyes mélytengeri lények, de bizony a szentjánosbogár is jeles képviselője.

Luminált állapot 

De mit is kell tudni erről az apró, fénylő rovarról, amelyik magát este nyolc körül luminált állapotba tudja hozza, majd tíz óra körül gyorsan illumináltba kerül? Vagyis, úgy leoltja magát egy gondolattal, mint más a villanyt.

A faj sok változata terjedt el, nálunk a nagy szentjánosbogár a leggyakoribb. Neve csalóka, nem kell hatalmas méretre gondolni, a kis állat alig több, mint egy centi. A nőstények kicsit nagyobbak a kitinszárnyas hímeknél, és szárnyatlanok. Körülbelül úgy néznek ki, mint egy sudár pincebogár. A családom lelkes állat-tapizó, így hát babusgatták már kézben, és be kell valljam, kivilágítatlan állapotban nem annyira szép látvány (legalábbis a nőstények). A rovar mindenevő, és szüksége van a vegyszermentes, gazdag aljnövényzetre. A nyirkosabb erdőket, kerteket, lápokat kedveli, rajzani nyugodt, meleg nyárestéken kezd, mely csupán néhány hétig tart. A párzáshoz meg kell találni a röpképtelen, földön világító nőstényt a szálldosó, szintén világító hímeknek. A lányok ilyenkor minden trükköt bevetnek, hogy magukhoz csalogassák a fiúkat, még a potrohukat is felgörbítik, hogy jobban szikrázzon a hátsójuk.

Milyen jó, hogy az embereknél a szórakozóhelyeken van világítás, és nem kell kivilágított popsival közlekedni, ha ismerkedni szeretne a nő(stény).

A dologhoz persze szüksége van a rovarnak egy speciális anyagra, ez a luciferin nevű enzim, mely oxigén hatására ragyog fel. Az oxigén a potrohán lévő légcsöveken át jut be, és úgy kezdi el működtetni a világítórendszert. Hogy miért nem villog a szentjánosbogár nappal? Azért, mert spórolós a szentem: beosztja az energiáit, hogy maradjon estére. Képes időzíteni a tündöklést.

Átverős nőstények 

Bizonyos szentjánosbogár-fajok a világítást nemcsak a párzás során használják, hanem vadászatra is. A legravaszabb nőstények képesek utánozni más szentjánosbogárfaj nőstényeinek fényeit, szépen odacsalogatják magukhoz az idegen hímet, majd jól felzabálják. (Nem, ez az emberi nőstényekre nem igaz, hiába érzi sokszor így néhány hímegyed.)

A legtöbb szentjánosbogár bizony kimaxolja az életet. Pár év lárvaság után, pár hét bogárság és szerelem jut neki, majd, ha letette a halványan derengő petéket (ez mutatja, hogy életképesek), elpusztul. Rövid, ám annál látványosabb életéből azonban pár csodás pillanatot mi is megleshetünk.

Íme, néhány helyszín, ahol szentjánosbogár-sétára indulhatsz. A séták többnyire 20-20.30-kor indulnak és 22.00-ig tartanak. Eplénybe, a Soroksári Botanikus Kertbe, Vácrátótra és Felsőtárkányra itt tudsz regisztrálni

Alcsúti Arborétum: június 17-30.

Eplény libegővel: június 17-25.

Agostány: június 17-24.

Királyrét: június 19-25.

 Finy Petra