–

Én 11 évesen, a nyári vakáció kellős közepén, megsemmisülve ültem az ágyam szélén. Igyekeztem úgy helyezkedni, hogy minél kevésbé érezzem a bugyimba tömködött, eltúlzott méretű vatta szokatlan kényelmetlenségét. Még aznap délután „elmenekültem” otthonról a nagynénémmel Balatonra – tökéletes választás, ha strandolás, fürdés kizárva – de bármit inkább, mint odaállni anyám elé, és színt vallani! Nem könnyű helyzet – sem a gyereknek sem a szülőnek.

Mit tehetünk, ha szeretnénk a lányainkat úgy felkészíteni, hogy pozitív(abb)an éljék meg a nagylánnyá válást? Mikor és hogyan kezdjünk el velük ilyen témákról beszélgetni?

1. Válaszolj bátran, beszélj nyíltan!

Például akkor, amikor két-háromévesen utánad totyog a vécébe, ahol épp betétet cserélsz. A nagyobbik fiam, amikor egyszer tetten ért, csak annyit kérdezett: „Ez anyapelus?” „Igen” – válaszoltam, aminek hatására ő már tolatott is ki az ajtón. Ha nem lett volna benne a kérdésében a frappáns válasz, biztos azt mondtam volna kicsit fantáziátlanul, hogy: egy betét. Ha pedig kicsit korábban érkezik, és nem a tisztát, hanem a használtat pillantja meg, és rákérdez, hogy miért véres, elmondtam volna, hogy akkor, amikor egy nő nem vár kisbabát, minden hónapban van néhány olyan nap, amikor vérzik. Ha tovább kérdez, például azt, hogy „miért csak akkor, amikor nincs baba a hasában?”, azt mondom, hogy azért, mert a pocak belsejében van egy puha, meleg paplan, amit a vér selymessé tesz, és amibe, ha lenne benne kisbaba, akkor bele tudná fészkelni magát. A mamák minden hónapban újra cserélik a régi paplant, és ilyenkor ez vérzik egy kicsit. Jó, ha megvárod a kérdéseket, és nem adsz olyan válaszokat, amik meghaladják a gyerek korát, érettségét.

De később is adódhatnak olyan alkalmak, amikor a helyzet szinte kínálja, hogy felhozzuk a témát: ha az idősebb lányod nem megy ki a strandra veletek, esetleg fáradt, ingerült vagy a menzeszed előtti napokban, a drogériában betétet veszel, illetve épp egy erről szóló reklám megy a tévében. Ilyenkor a világ legtermészetesebb módján mesélj arról, hogy mi zajlik a női testben és lélekben, hogy mi mire jó, mit hogyan használunk. Ezzel nemcsak a gyereked tudását gyarapítod, hanem azt is üzened, hogy a menstruációról lehet beszélni, hisz semmi szégyellnivaló nincs benne.

A negyedikes-ötödikes lányok általában még örömteli kíváncsisággal hallgatják, hogy milyen változásokat hoz majd az életükbe a kamaszkor, míg hatodik-hetedik osztályban már megjelenik valami kínos feszengés, szemérmesség és/vagy szégyenérzet. Ha szeretnéd elkerülni az olyan lepattintós mondatokat, mint a „Jaj, anyaaa, ezt már rééég tudom! Nem akarok erről beszélni!”, akkor nem érdemes sokáig halogatni a menstruációs felvilágosítást.

2. Légy képben!

Ahhoz, hogy a női ciklus fiziológiájáról is meséljünk, nem árt, ha kicsit utánanézünk a tényeknek. Általános tévhit például, hogy a nem megtermékenyült petesejt távozásával van kapcsolatban a havi vérzés. Ez már azért sem lehet így, mert a petesejt a ciklus közepén szakad ki a petefészekből, körülbelül 12-24 óra az élettartama, és ha nem találkozik ondósejttel, egyszerűen felszívódik. A menstruációnk viszont csak két héttel később indul meg, amikor a megtermékenyült petesejt befogadására felkészült méhnyálkahártya leválik a méh faláról.

Arra is felkészítheted a kamaszlányodat, hogy ugyan a legtöbb helyen „28 napos ciklusról” beszélnek, ez messze nem jelenti azt, hogy az első menzesztől kezdve óramű pontossággal 28 napra jön a következő. Az első három évben az a gyakoribb, hogy még rendszertelen a ciklus, kimaradhatnak hónapok, sőt akár egy fél év is. Azt is fontos hangsúlyozni, hogy ebben az esetben a kimaradó menstruáció nem jelent semmi bajt, és főleg azt nem, hogy a kislány gyereket vár! (Amennyiben még nem él szexuális életet.) Felnőtt fejjel ez egyértelmű, de a kamaszokban néha furcsán rendeződnek össze a hallott információk. Az is normális, ha valakinek a rendszeresség beáll, de nem 28, hanem 23 vagy 36 napra, illetve sok nőnél ez a fajta szabályosság soha nem mutatkozik. Mindenkinek, de nekik különösen fontos lenne a méhnyaknyák – közismertebb nevén hüvelyváladék – állagát figyelemmel kísérni, mert ez szépen mutatja az ovulációs időszakot. Ezeken a napokon állaga tojásfehérjeszerű, nyúlós, színe áttetsző. Innentől nagyjából két hét múlva lehet számítani a következő menstruációra. A termékeny napok elmúltával sűrűbb, ragacsosabb és fehéresebb lesz, és a menzesz előtt általában teljesen eltűnik.

3. Mesélj neki magadról!

Jó, ha tisztában vagy az alapvető tényekkel, de csak azért, mert utoljára középiskolában tanultál a szaporítószervekről, ne gondold azt, hogy nincs mit mondanod a lányodnak, ha kérdez. Együtt is rákereshettek a válaszokra az interneten, de talán még többet adsz neki, ha a saját tapasztalataidról mesélsz. Például arról, hogy milyen volt, amikor neked megjött; az első alkalomról, amikor tampont használtál; mit kezdtél a fájdalommal, vagy az, hogy a tested milyen jelzéseiből tudtad, hol tartasz épp a ciklusodban. Próbálj közben arra figyelni, hogy ne a horrorisztikus elemeket emeld ki, hanem akkor is a megoldásra helyezd a hangsúlyt, amikor valami nehéz volt. Mondd el neki, hogy ilyen is van, de lehet, hogy ő máshogy éli majd meg ezeket, és azt, hogy mi mindent tehet(ünk) ennek érdekében. Nagyon fontos lenne minél több pozitív üzenetet átadni a lányainknak, ami persze nem könnyű, ha mi magunk sem kaptunk ilyeneket, és évtizedek óta minden hónapban csak szenvedünk a menstruációnktól.

4. Tedd emlékezetessé számára az elsőt!

Sok távoli kultúrában él még az első menstruációs beavatás hagyománya, de ma már Európa több országában is egyre elterjedtebb, hogy megünneplik ezt a napot. Nem feltétlenül kell bulit rendezni a nagylányodnak – bár ha ő benne van, ez is egy opció – de valami kis kedvességgel széppé, emlékezetessé teheted számára ezt a napot. Beülhettek egy cukrászdába egy sütire, választhat magának egy fülbevalót vagy gyűrűt, kaphat egy kis neszesszert, amibe beleteheti a betéteit, de ha csak egy kis piros gyertyát adsz neki, és egy kártyára írsz néhány kedves mondatot, az is elég. A lényeg, hogy ne azt érezze: itt most rászakadt az évezredes női átok, hanem azt, hogy büszke vagy rá, számodra is fontos, ami történik vele, és bármikor a jövőben (is) számíthat rád mint anyára és nőre. Ha este még apától is kap egy szál virágot, az tovább erősíti majd benne azt, hogy ő, mint NŐ figyelmességet és tiszteletet érdemel. Az őszinte beszélgetések és egy-egy ilyen apró gesztus megalapozhatja azt, hogy lányaink magabiztosabban és felelősségteljesebben élhessék meg kibontakozó nőiségüket.

Hoppál Bori
testtudatoktató

Ha olvasnál még Boritól a témában, akkor olvasd el Az én testem című remek könyvét, és látogasd meg az oldalát, KATT IDE!

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/ElizavetaLarionova