-

Na, lássuk csak! Én, Pásztory Dóra Rita, 1984 egyik fázós hajnalán születtem meg anyám és apám génállományát hordozva egy adott családba, egy adott személyiséggel. Hogy ezeket a születési személyiségjegyeket minek tulajdonítjuk, az már hitvallástól függ. Lehet asztrológiai, genetikai, pszichológiai és még csomó más szemszögből értelmezni a csomagot, amivel a világra jövünk. A következő kérdés, hogy ezt a csomagot miként bontja ki a család és a környezet .

A gyerekkori élmények mind-mind hatással vannak felnőttkori önmagunkra. Világnézetemet, értékrendemet, érzelmi intelligenciámat meghatározták azok a szavak, mondatok, gesztusok, kijelentések, amelyeken keresztül értelmeztem a hétköznapi szituációkat. Hogy milyen hangsúllyal beszéltek a szüleim erről vagy arról a kérdésről, hogyan reagáltak az őket ért igazságtalanságokra, kihívásokra, pozitív és negatív élményekre, vagy az én megnyilvánulásaimra.

Miután kaptam egy nagyon erős alapot, beengedtek a társadalom rejtelmes sűrűjébe. Először a bölcsőde, később az ovi, majd az iskola gyurmázta tovább az elmémet, rakta tele a tudatomat és a tudatalattimat mindenféle információval.

A kamaszkorban kezdett el szivárogni valami ezekből a mély bugyrokból – leginkább kérdések formájában. Éreztem a torkomban a szorító érzést, hogy valamit mondani szeretnék, de egyszerűen nem álltak össze a szavak és a gondolatok, inkább csak záporoztak a kérdőjelek meg a külvilág számára érthetetlen reakciók egy-egy helyzetre. Az én esetemben a legtöbb belső párbeszéd a klóros vízbe bugyogott ki, és elnyelte őket a csend.

Aztán jött az egyetem, ami még mindig a bizonytalanság időszaka volt. Mi is érdekel valójában? Melyek azok a kérdések, amelyekre szeretnék válaszokat találni, és hol lelem ezeket a válaszokat. A tanáraim, az ő hitvallásuk, tudományos munkáik, elvégzett kutatásaik, megtartott előadásaik és vitáik építgették azt a több ezer darabból álló képet, amelyen keresztül ma szemlélem a dolgokat. A baráti beszélgetések, az eszmecserék, a családi viták, az engem ért napi szintű élmények mind lenyomatot hagytak a lelkemen, és amikor megszólalok, kijelentek, megkérdőjelezek, vagy újradefiniálok valamit, akkor ezek benne vannak abban a hatalmas masszában, amit gondolatnak nevezek. Mármint saját gondolatnak.

Mindent megteszek azért, hogy tájékozódjak, hogy szélesítsem a látókörömet, hogy vitázzak, hogy napról napra egymásra rakodó impulzusok hatására újra és újra kérdéseket tegyek fel magamnak.

Így fordulhat elő, hogy valamiről mást gondolok 2005-ben, 2015-ben és 2017-ben is. Az anyaságról is teljesen mást gondoltam, amíg meg nem született a gyerekem, a házasságról is, amíg feleségül nem mentem valakihez, az ízlésemről is, amíg meg nem ismertem új ízeket, az öltözködésemről is, amíg új igényeim nem lettek.

A személyiség minden pillanatban változik; a vélemény egyetlen élethelyzet lenyomata, amit még több száz vagy ezer követhet. Számomra az jelenti a szabadságot, hogy bármikor megoszthatom ezeket a lenyomatokat saját magamról, a bennem kavargó gondolathalmazról és fázisról, ahol a kérdésfelvetéseim és a válaszkereséseim tartanak. Abban a reményben, hogy ez másokat is erre ösztönöz.

Soha nem gondoltam és gondolom, hogy bárkinek úgy kellene élnie, gondolkodnia, vélekednie, cselekednie, ahogy azt én teszem. Egyszerűen ez lehetetlen, mert a jelenig vezető út és folyamat mindenki számára teljesen egyéni. De ahogy én is hálás vagyok azoknak, akik hatnak rám, gondolatot ébresztenek bennem, úgy talán mások életét is színesítik az én mondataim.

Ezért írok, ezért beszélgetek, ezért vagyok jelen, és ezért nem fogom soha, de soha szégyellni magam egyetlen gondolatomért sem, ami önazonos. Lehet, hogy lesz, amiért elnézést kérek, lehet, hogy lesz, amiről több és több információm lesz, ezért másképp látom majd és lehet, hogy lesz, amin majd csak jót mosolygok, hogy 5 perce, 5 hete vagy 5 éve úgy gondoltam, ahogy.

Hogy ki mit lát belőlem, mit hámoz ki a szavaimból, összképe melyik részébe illeszti bele azt a pici puzzle darabot, amit az én gondolataim jelentenek, az már mindenkinek a saját döntése.

Pásztory Dóri

Kép: Goti Photography