–

A MedSpot Alapítvány a szíriai menekültválság idején jött létre, nagyjából tíz évvel ezelőtt. Pszichiáterek, orvosok és más egészségügyi szakemberek önkéntes összefogásából alakult, és azóta is működik: orvosi és pszichés segítséget nyújt komplex szemléletben. Az orosz–ukrán háború kirobbanása után tevékenységük fő fókuszába az ukrán menekültek ellátása került. A segítségnyújtás az elmúlt években részben az ukrán–magyar határ közelében, részben menekülttáborokban zajlott.

„Ezek alatt az évek alatt nagyon sokat tanultunk a trauma működéséről, természetéről. Foglalkoztunk olyan akut érintettekkel is, akik frissen érkeztek a háborús övezetekből – így a trauma epicentrumában segítettük őket –, valamint olyan emberekkel is, akik már tartósan, menekültstátuszban éltek egy táborban. Utóbbi esetben a menekültstresszt és az ezzel járó testi tüneteket kísértük: azt, amelyet azok élnek át, akik hosszabb távon, mégis bizonytalan jövőképpel, szűk életterekben, másokkal összezárva élnek ezekben a táborokban” – számol be eddigi munkájukról Dr. Spányik András, a MedSpot Alapítvány orvosszakmai csapatának vezetője, pszichoterapeuta szakorvos.

A team óriási tapasztalatanyagot halmozott fel a traumát átélt személyek pszichés működésmódjáról, megközelíthetőségéről, a testi és pszichés tünetek összefüggéseiről, valamint a támogatás lehetséges útjairól.

Ma már a háborús menekültek más ütemben érkeznek, a csapat számára pedig strukturális okokból kevésbé elérhetővé váltak. A megszerzett tudást és tapasztalatot azonban továbbra is hozzáférhetővé szeretnék tenni azok számára, akiknek erre a legnagyobb szüksége van.

Így született meg a traumaérzékeny nőgyógyászati és pszichoterápiás rendelő ötlete: itt bántalmazásban érintett nőknek, a perinatális (szülés körüli) időszak traumáival küzdőknek, valamint neurofejlődési zavarral élő – ezért speciális ellátást igénylő – nőknek nyújtanak majd ingyenes, diszkrét és előítéletektől mentes segítséget.

Sokféle szempontnak kell megfelelnie egy traumaérzékeny rendelőnek

„Nagyon sok olyan nő van, aki valamilyen okból különleges, érzékeny megközelítést igényel, így nehezen fér hozzá az ellátáshoz. Köztük vannak azok, akik szexuális vagy valamilyen más erőszakot szenvedtek el. Ezekben a számadatokban sajnos Magyarország az Eurostat legutóbbi felmérése szerint a TOP 3-ban van az EU-ban. Közben pedig azt is látjuk, hogy az érintettek közül kevesen kérnek segítséget” – részletezi Lator Anna kulturális antropológus, aki a háborús nemi erőszak, valamint a párkapcsolati és szexuális erőszak túlélőinek segítésében szerzett tapasztalatot.

A szakember azt mondja, annak, hogy az érintettek szükség esetén nem szívesen fordulnak orvoshoz, több oka és következménye is van. Sok más mellett egyrészt megjelenik az intézményekbe vetett bizalomhiány: attól félnek, hogy nem hisznek nekik, vagy őket fogják hibáztatni a történtekért, és attól is, hogy a környezet, amivel találkoznak, még inkább súlyosbítja majd a bennük zajló lelki folyamatokat.

Az elkerülés követkeménye az, hogy kihagyják a szűréseket, és kezeletlenül maradnak azok a betegségek, amelyek egyébként megelőzhetők vagy épp jól karbantarthatók lennének.

„Emiatt úgy látjuk, hogy traumaérzékeny rendelő létrehozása kulcsfontosságú Magyarországon. Nemzetközi protokollok alapján építünk fel egy olyan ellátást, ami a hozzáférhetősége által nagyon sok egészségügyi probléma kezeléséhez járulhat majd hozzá” – húzza alá Lator Anna.

A szakember beszámolója szerint ennek a típusú ellátásnak három alappillére van. Az első, hogy a rendelő kialakítása traumaérzékeny szempontok alapján történik. Integrált szolgáltatásként jelenik meg, vagyis nem egy külön, csak erre szánt rendelőben kap helyet, hanem egy már meglévő egészségügyi intézményben. Ez azért fontos, mert az érintettek számára érzékeny kérdés, hogy a külvilág észleli-e, milyen célból keresik fel a rendelőt. Továbbá a rendelőt úgy kell kialakítani, hogy biztonságos, barátságos légkört sugározzon, ahol a páciens azt érzi: nincs egyedül ezzel a problémával, és nem ő a hibás. Ebben nagy a jelentősége van azoknak a vizuális információs anyagoknak is, amelyekből el tudja olvasni, hogy pontosan miben érintett, és hogy nincs egyedül, és annak is, hogyan rendezik be a rendelőt.

„A rendelő környezetének azt kell üzennie: »Itt van rád idő, itt most meg lehet nyugodni, semmi nem történik veled, amit te nem szeretnél, mindenről fogsz tájékoztatást kapni, és professzionálisak vagyunk«” – egészíti ki Spányik András.

A második pillér a rendelőben dolgozó személyzet képzettsége: mindenkinek, aki ott dolgozik vagy megfordul – legyen egészségügyi szakember vagy bármilyen más alkalmazott –, kapnia kell egy traumaérzékeny, túlélőközpontú képzést, amely megtanítja a kommunikációs és pszichológiai szempontokat. Ez tartalmazza azt is, hogyan kommunikáljanak a pácienssel úgy, hogy az mindig tiszteletteljes legyen, és ne legyen diszkriminatív. Egyértelműsíti, hogyan segíthetik az érintetteket információkkal, és hogyan erősíthetik meg őket abban, hogy el tudják dönteni, mi a számukra a legfontosabb. Az ott dolgozóknak abban is felkészültnek kell lenniük, hogy szükség esetén hogyan tudnak pszichológiai elsősegélyt nyújtani.

A harmadik szempont pedig az, hogy az orvosi és a pszichológiai ellátás egy helyen legyen elérhető. Így amennyiben az érintettnek erre igénye van, a kettő kéz a kézben valósulhat meg. Ugyanilyen fontosak a külső szakmai szervezetekkel ápolt kapcsolatok is: ha a páciensnek további segítségre van szüksége, akkor legyen hová továbbirányítani – méghozzá úgy, hogy ott is traumaérzékeny ellátást kapjon.

A rendelő kialakításakor a magyar egészségügyi viszonyokat is figyelembe veszik