Dudits Dénes - WMN

Egy 24 éves egyetemista ügyfelem, – aki napi szinten használ marihuánát – például azt állítja, hogy legalább 200 olyan fiatalt ismer, aki minden hétvégén füvezik vagy kokainozik. Nyilván túloz, de ha csak negyed annyian vannak ezek a bizonyos fiatalok, akkor is bőven van kiért aggódni.

A klienseim egyébként gyakran lepnek meg olyan dolgokkal, amelyek egyszerre megdöbbentők és szívbemarkolók. A történeteik között számtalan olyan akad, amelyet legszívesebben az egész világgal azonnal megosztanék, ha tehetném. Épp ilyen az alábbi sms is, amelyet ez a 24 éves srác írt az apjának. Amikor megmutatta nekem az üzenetét, azonnal tudtam, hogy ezt a lehető legtöbb embernek látnia kell – főleg azoknak, akik hasonló korú gyermeket nevelnek, és esetleg aggódnak érte (például azért, mert rendszeresen marihuánát szív).

Szerencsére hozzájárult ahhoz, hogy közzétegyem az üzenetet. Örült neki, hogy a gondolatai belekerülnek ebbe a cikkbe, mert ő is azt szeretné, hogy minél több szülő megértse, mi is zajlik egy szerhasználó fiatal lelkében. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem fogom az üzenetben leírtakat elemezni, és nem célom mélyreható következtetéseket levonni az abban megfogalmazódó gondolatokból.

Biztos vagyok ugyanis abban, hogy miközben olvasod a szöveget, magadtól is számtalan olyan felismerésre juthatsz, amely a saját életed szempontjából jelentőséggel bírhat.

Íme, az üzenetváltás apa és fia között.

Apa: Nagyon vártunk haza. Remélem, jól vagy, és egyszer megtalálod az utad, ami nem az önpusztításról szól.

Fiú: Nem pusztítom magam, és köszönöm a bizalmat és a figyelmet. A nyomás csökkentése érdekében jó lenne, ha végre tudnál picit stabilabban támogatni, és nem kritizálni, lesajnálni, degradálni, mert ez juttatott ide. Nagyon kérlek, könyörgök, fejezd be, mert hihetetlen fájdalmat okozol azzal, hogy felhívod rá a figyelmem, hogy nemcsak a saját problémáimat viszem a vállamon, hanem azt is, hogy az apám megkeseredik, mert nem az általa elképzelt személy született a földre. Sajnálom a folytonos csalódásokat, de ha egyszer is komolyan gondoltad, hogy segíteni akarsz, akkor kérlek, vagy legyél kedves és normális, vagy mellőzzük a kommunikációt.

Nem vagyok olyan helyzetben, hogy továbbra is én hordjam ki a szüleim belső szorongásait, amiket az én könnyen látható hibáimmal nyugtáznak.

Kérlek, ne tolj lejjebb. Így is egy szorongás az életem. Miért tölt el elégedettséggel, hogy érezteted, nem az elvárásaidnak megfelelően történnek a dolgok? Amíg nem tudsz embernek látni, emberként kezelni, tisztelni és bízni bennem, itt az ideje húzni egy vonalat. Innentől szeretném, ha a kölcsönös tiszteletre, szeretetre és valós segítségnyújtási szándékra alapozva adnád meg nekem a bizalmat. És ne értékelj alul, ne feltételezd, hogy céltalan vagyok, csak azért, mert te szorongsz, és okokat találsz a szorongásodra, miközben nem kérdezed meg egyszer sem előtte, hogy mi a célom, hogy legalább formálhassa az én véleményem a tiéd. Szeretném, ha nem lenne neked ennyire rossz, és szeretném, ha megértenéd, hogy tudom, jót akarsz, és tudom, mennyire szeretsz, és tudom, hogy fontos a jövőm.

De hidd el, mindennap, minden percben eszembe jut, vajon hol lennék nélküled.

Őszinte vagyok veled. Hiába akarsz jót, ha a szorongást erősíted bennem, nekem rosszabb lesz. Nem vagyok bolond. Stabilizáltam magam. Sosem enyhül a szorongásod, ha nem szavazol végre bizalmat nekem… Szeretlek, Apa. Nemsokára hazajövök.”

Nem semmi a srác! Őszintén és hétköznapi nyelven megfogalmazta mindazt, amivel a legtöbb szerhasználó küzd. Közben pedig szépen meghagyta nekünk, szakembereknek az ilyen okoskodásokat: „A különféle legális és illegális drogok akkor veszik át az uralmat az ember élete felett, ha az egyén nem tudja kiszámítható módon kielégíteni a személyes igényét a biztonságra, az épségben maradásra, a stabilitásra, a gondoskodásra, az empátiára, az érzelemmegosztásra, az elfogadottságra és a megbecsülésre.”

Szóval, ha tudni akarod, hogy a gyerekednek mi hiányzik azon kívül, hogy betépjen, akkor először őt kérdezd!

Hidd el, el akarja mondani… És ha nagyon muszáj, akkor jöhet a szakember.

Dudits Dénes