„Hang nélkül meredünk a semmibe, bámuljuk a plafont, keressük a válaszokat: mit rontottunk el?” Lehet azzal ártani, ha az ember túlságosan félti, óvja a gyerekét?

„Nemcsak akkor lennék más ember, ha alacsonyabb lennék, hanem akkor is, ha ezt egyszer sem tették volna szóvá” – írja olvasónk, akinek hiába nyilvánvaló a magassága bárki számára, aki látja, mégis a legabszurdabb helyzetekbe keveredik nap mint nap, hogy a bántó, kéretlen megjegyzésekről és a bosszantó kérdésekről már ne is beszéljünk.

Az öreg egész ősszel szedegette a szilvát, és várta a lányát. Aki most, hogy az apja már nem él, elmeséli, mit jelentett számukra a közös pálinkafőzés.

Bianka nevű olvasónk besokallt. Elege van a rengeteg kéretlen tanácsból, tapintatlan kérdésből, ezért egy ideje inkább el sem fogadja a különféle összejövetelekre szóló meghívásokat.

Judit egy véletlen nyomán tudta meg, hogy valójában mi áll a szokatlanul erős menstruációja hátterében, ami aztán nehéz döntésre késztette.

„Apa férfi, anya nő, utóbbi történetesen félig afrikai” – és a magyar valóság, ahogyan ők látják.

Gyermekotthonban dolgozó olvasónk ezúttal egy olyan kislányról mesél, akit elküldtek az iskolából, és a saját családja sem látta szívesen, így egyre lejjebb csúszott.

Nagy adománya az életnek, hogy az ember nem tudja, mi vár rá. Sok mindent képesek vagyunk így kibírni, mindig azt gondolva, hogy ennél már nem lehet nehezebb.