„Akkor hallgattassék meg a másik oldal is… tekintettel arra, hogy ez egy nyilvános blog. Nevem és arcom vállalásával engedjétek meg, hogy elmondjam, hiszen ebben az esetben én lehetek az apa mellett álló szerencsés, a „szomorú vasárnapok” másik oldalán álló „mostoha”. (És mielőtt kapnám a köveket… NEM! Nem miattam lettek a cikkben megemlített gyerekek elvált szülők gyermekei.)

Olvasva a kommenteket, nem volt kérdés, hogy reagáljak… az én véleményem is az, hogy ez egy igen lesarkított írás, aminek valóban kevés sora szól a gyerekekről, sokkal inkább, az anya boldogtalan, keserűségéről. A kép nem teljes, hiszen a történet nem arról szól, hogy van két gyermek, akik heti bontásban élnek csak apával, majd a másik héten csak anyával, az adott héten hármasban… Nem szól a cikk arról sem, hogy mindkét szülő mellett van társ, sőt az apa kapott az élettől a szeretett nőn kívül egy tizenegyéves ikerpárt is, szüleim által nagymamát és nagypapát, és még egy dédikét is… Így lehetünk mi, heti bontásban élő „mozaikcsalád”.

Tapasztalatból mondhatom, hogy szó nincs a gyerekek hurcibálásáról, rángatásáról, mindkét helyen szeretve vannak, mindkét helyen megvan az állandóságuk, saját szobájuk, íróasztaluk, az Ő saját kis életük… Arról nem beszélve, hogy hol van előírva, hogy válás után az apa legyen a kéthetente hétvégét eltöltő szülő, akinek nem jár több a saját gyerekéből?! Lassan másfél év távlatából mondom azt, hogy ez volt apa legjobb döntése, mikor együtt „kitaláltuk”, hogy négy elvált szülő gyermekeinek ez lehet a lehető legjobb megoldás, és csak így kaphatják meg azt a fajta rendszerességet, figyelmet és törődést, amit sok, nem elvált „igazi családban” élő gyermek sem kap meg sajnos.

A mi napjainkról tudok beszélni csak… egyik héten élünk „olaszosan”, gyerekzsivajtól zeng a ház, közösen körbeüljük az ebédlőasztalt, mindig keres valaki valamit, sokszor tábori hangulatok uralkodnak, még pénteken is kerülgetjük a hétfőn felállított bunkert, kitelne belőlünk egy fél focicsapat, soha nem tud kiürülni a szennyes tartó, sem a mosogatógép… És ezzel szemben vannak a csöndesebb hetek, mikor nem rohanunk vissza a kocsiból, mert elfelejtettük magunkhoz venni az oviba vitt aznapi alvós Répakutyát… Amikor kamaszodó ikreinkkel éljük a napokat, amikor felnőttesebb dolgokról beszélgetünk az esti vacsoránál, amikor nekünk, szülőknek nincs olyan sok dolgunk, mert ők már önállóan élik a napjaikat, és amikor pénteken ők is elmennek az apás hétvégéjükre…

Akkor 38 évesen megéljük a szerelmünket, randizgatunk, koncertre járunk, ebéd után összebújva szunyókálunk, világ elől elbújunk, és csak egymással törődünk, vagy van, hogy a barátainkkal hangoskodunk.
És hálásak vagyunk!!! Legfőképp azért, hogy ennyi idősen átélhetjük mindezt, hogy nekünk megadatott kéthetente hétvégén „csak” Nőnek és Férfinek lenni, miközben tudjuk, hogy két-két gyermekünk ugyanilyen jól érzik magukat, és nekünk szemernyi kétségünk nincs afelől, hogy mi a legjobb szüleik vagyunk!”

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/byswat