-

Két hete munka után bementem egy budai bevásárlóközpont postájára, majd pedig vásárolni, mielőtt a gyermekeimet elhoztam volna az edzésről. Elegánsan voltam felöltözve, hisz munkából érkeztem. Marketingvezető vagyok egy kereskedelmi cégnél.

A bevásárlóközpont folyosóján hirtelen odajött hozzám egy ötven körüli, sportos, őszes halántékú férfi, aki értelmes ember benyomását keltette. Azzal kezdte, ismerős vagyok neki, de sajnos nem tudja, honnan, ezért szeretné, ha kiderítenénk. Nekem viszont baromira nem volt ismerős, pedig kifejezetten jó az arcmemóriám, és ezt jeleztem is neki. Ő azonban trükkösen terelte a szót, elkezdett rólam kérdezősködni, főleg családi vonatkozásban: van-e férjem, gyerekeim, merre lakom... és így tovább. Furcsa módon suttogott. Itt lett először gyanús a helyzet. Őszintén szólva ekkor már meglehetősen kényelmetlen volt, szabadulni akartam a társaságából. Jeleztem neki, hogy mennem kell.

Erre stílust váltott, és közölte, hogy az előbbi csak duma volt, valójában sosem látott, egyáltalán nem is ismer, csak puhatolózni akart. Megtudni a családi állapotomat, mert őszintén szólva nagyon, de nagyon bejövök neki. De ő sajnos nős, gyerekei is vannak, és ő bizony nem fog elválni sosem, mert nagy vagyonra tett szert, és esze ágában sincs a felét a nejének adni.

Ekkor jött a feketeleves: engem szeretőnek akarna. És higgyem el, a tenyerén hordana, mindent megadna nekem néhány lopott pásztoróráért. Mert a megítélése szerint minőségi nő vagyok, neki pedig ehhez van szeme, és már amúgy is elege van a riherongyokból.

Azt hittem, rosszul hallok. Mintha hirtelen megállt volna körülöttem a világ, és minden távolinak hatott ebben a késő délutáni szürreális helyzetben. Hogy fényes nappal, egy elit bevásárlóközpont folyosóján aljas indokkal egy vadidegen képes leszólítani, sőt mi több, luxuskurvának néz egy befolyásos üzletember, aki néhány perccel később gátlástalanul ajánlatot tesz. Mert a mai világban ugyebár a pénz az úr...

Földbe gyökerezett a lábam. Egy szó nem sok, annyi sem jött ki a számom. Egyszerűen sokkolt az eset, pedig egy oltári nagy pofont kellett volna lekevernem neki... Az őszülő halántékára. Hogy jól megemlegesse!

Oline ismerkedési felületen már megtapasztaltam, hogy jónéhány pasi ajtóstul próbál rontani a házba. Ezért töröltem magam, annak ellenére, hogy ott is akad normális férfi. De ez az eset most valahogy nagyon szíven talált.

Ezt az embert én soha nem láttam azelőtt. Sem ott, sem máshol, soha. Nem volt köztünk semmiféle szemkontaktus, tehát semmilyen pozitív visszajelzést, megerősítést nem kapott tőlem.

Mégis, milyen világban élünk?

Komolyan és őszintén kérdezem, hova tűntek a férfiak, és miért kell nekem ilyen ordas ripacsokba belebotlanom?

Csinos, nőies, elegáns, normális értékrenddel rendelkező, intelligens, jól szituált, egyedülálló anya vagyok.

Azt hiszem, most kicsit elegem lett a pasikból és az ismerkedésből…

Azonnal el is rohantam a gyerekeimért.

Valami nagyon nagy baj van ezzel a világgal...

Orsolya