„A lehunyt szemek szövetségéről van szó. Az érdekekről, a titkokról, az elfordított fejekről, a magunk után behúzott ajtókról. A kipárnázott, felvizezett, megúszós bocsánatkérésekről. Amelyek olyan nagyon jól mutatják a rendszerszintű relativizálást. Ami elszívja a levegőt a valódi szembenézéstől.”
Meddig érdemes a hazádban maradnod, ha a szeretteid, barátaid, rokonaid java része már messzire költözött? – Nyáry Luca nehéz dilemmái
Emberi tartás, tehetség és belülről fakadó szépség, önazonosság, emberség – az embernek az az érzése, hogy Audrey Hepburn egyszeri és megismételhetetlen… Kégl Ági számára biztosan.
„Velence bajban van, ha ez így folytatódik, minden tárgyi emléke a szabadságnak, kreativitásnak és művészetnek, amire az emberiség egyöntetűen és oly kevélyen büszke, percek alatt válhat a habok martalékává."
„Ez a magyar valóság. A tényszerű helyzet, hogy szinte nem találni olyan középfokú oktatási intézményt, ahol ne lenne (legalább pletykaszinten) egy történet arról, hogy X tanár és Y diák között mi zajlott. Persze, ami történt, annak általában nincs következménye.” Dr. Gyurkó Szilvi írása egy új magyar film kapcsán:
Sok mindenkinek van szüksége segítségre, de karácsony környékén talán még fájóbbak a hiányok a gyerekotthonok lakóinak. Zebegényi Péter elmondja, milyen adománnyal tudsz nekik leginkább örömet szerezni, és mi az, ami a jó szándék ellenére is inkább számít szívfájdítónak vagy felesleges kacatnak.
Szentesi Éva feltesz néhány nagyon-nagyon kemény kérdést.