„Tessék, itt vagyunk, az utolsó utáni órában. Egy világjárvány kellős közepén, ami elterelte a figyelmünket, pedig ez ugyanúgy a katasztrófarepertoár része. És nem bírunk változtatni. Nem bírunk szintet lépni.” Ki figyel arra, hogy műanyagmentes július van, amikor kicsit legalább tehetnénk a környezetünkért?

„Utólag visszagondolva, óriási szerencsénk volt, hogy nem kerültünk be az állami rendszerbe, valószínűleg sok sikertelen beavatkozás okozta csalódástól menekültünk meg ezáltal” – írja olvasónk. De mi lesz akkor, amikor az embernek már nem marad más választása?

Bizonyos szempontból Becker nem viselkedett másképp, mint az út szélén dolgozó építőmunkás, aki utánafüttyög az előtte elsétáló nőknek. Oké, hogy a közlés pozitív (amennyiben pozitívumként értékeljük, hogy „fú, de megdugnálak”…), de miért kötelező ezt tudtára adni valakinek?

Most akkor tényleg nem szabad halat enni – semmilyent, soha? Mennyire tragikus a tengerek helyzete valójában? Lehet pótolni a halat más élelmiszerforrással? Létezik fenntartható halászat? Kik foglalkoznak ezzel egyáltalán? Hogyan lehet minden egyes halat ellenőrizni a kifogástól a tányérig? Ezeket a kérdéseket járta körül Fiala Borcsa.

Milyen nehézségekkel kell megküzdenie egy leszbikus bokszolónak, hol versenyezzen egy transz és egy interszex versenyző? Elegendő-e maga a teljesítmény a sportban, vagy esetleg a női és férfi identitás is fontos hozzá?

Doffek Gábornak igen radikális, szenvedélyes véleménye van arról, ha valaki fizikai erőszakot alkalmaz. És van egy remek technikája, meggyőző mondata is azokkal szemben, akik szerint egy pofon „nevelési céllal” simán belefér, sőt.

„Sokat írok a női egyenjogúság problémáiról, de az a helyzet, hogy a férfiak sok szempontból ugyanúgy rettenetesen nehéz helyzetben vannak. Ha egyszer a közmegegyezés szerint a férfinak kell keresnie, eltartania a családot, akkor egy fordított helyzetben borzasztó előítéletekkel kell szembenézniük. Mintha nem teljesítenék a feladatukat. Holott számomra az, hogy amíg dolgoztam, ő ellátta az otthoni teendőket és játszott a gyerekekkel, főzött ránk, szerintem férfiasabb mindennél. Nem is a férfiasság a lényeg ebben, hanem az emberi teljesítmény: méltósággal viselni a helyzetet.”

„Ami a legfontosabb: el kell jutni az önismereti úton az önértékelés és önbecsülés azon szintjére, ahol védendő értékként tekintek önmagamra, és senkitől nem tűröm el méltóságom csipetnyi csorbítását sem! Ebben tilos alkut kötni.”