Nemrég írtunk az „eltűnt fehér nő” szindrómáról: arról, hogy a médiában nagyobb arányban jelennek meg a világos bőrű, középosztálybeli, hagyományosan szép áldozatok. Hogyan lehet tágítani a társadalmi empátia határait, hogy másokat is nagy erőkkel keressenek? Javaslatokat foglaltunk össze.

És a gyermekvédelemtől ki védi meg a családokat? Szabó Anna Eszter írása az anyák karjaiból kiszakított babákról és a családokról, akik egy rasszista rendszer áldozataivá váltak.

Sok intézményben viszik kirándulni, úszni, kulturális programokra a gyerekeket. De pontosan milyen szabályok vonatkoznak a kisbaba korú, az óvodás, és a kisiskolás gyerekek szállítására, legyen szó tömegközlekedésről vagy különjáratos buszozásról?

A gyerekek méltóságát és jogait tisztelni kell. Az, hogy hatékony mozgósítóerejük van, könnyebben hozzáférhetők és befolyásolhatók, nem teszi elfogadhatóvá a használatukat. Pszichológus-gyerekjogi szakember szerzőnk írása:

Mire a gyerekek elérik a tízéves kort, a fiúknak több lehetőség áll rendelkezésükre az élet valamennyi területén, míg a lányok esélyei egyre csökkennek. Világszerte 129 millió lánygyerek az iskolába sem jut el. De nem csak ez a baj. Szakértői cikk:

Itt az ideje, hogy leszámoljunk a hajléktalansággal kapcsolatos tév- és előítéletekkel, és többé ne tartsuk el magunktól úgy ezt az össztársadalmi problémát, mintha minket ez egyáltalán nem érintene.

Az inspiráló környezeten is múlik, hogy egy gyerek enyhén értelmi fogyatékos lesz-e, vagy ép értelmű. Milyen jó volna, ha kivétel nélkül minden gyerek részesülhetne a megfelelő támogatásban!

„A kötelességeink száma lassan végtelen, a jogaink viszont szinte csak papíron léteznek.” Jocó bácsi egyre fogyó reménnyel küzd egy olyan hivatás gyakorlása során, amiben őszintén hisz, de a körülmények kezdenek embertelenek lenni.