Semmiképp ne olvasd el, ha úgy érzed, a mai magyar közoktatás úgy jó, ahogy van. Mindenki másnak: reggeli mese.

Nem kérjük ki magunknak. Elmondjuk.

„Mindkét esetben kivételes, az átlagnál jóval érdekesebb, színesebb, okosabb, megnyerőbb emberekről van szó, akik a szakmájukban is kiemelkedőt alkottak."

Ha szeretnél segíteni – például a nehéz sorsú gyerekeken –, akkor itt egy ember, aki jól tudja, mire volna szükség. És (meglehetősen szenvedélyesen) elmagyarázza, mi a különbség a hasznos adomány és a megalázó kacat között.

„Egész életemben a torkomat mardosta valami végtelen düh, dac és elkeseredés, amikor szembesülnöm kellett azzal, hogy emberek, akiket ismerek és szeretek, gyűlölködő megjegyzéseket tesznek ismeretlenekre csak azért, mert egy bizonyos népcsoporthoz tartoznak."

Hogyan lehet biztosítani a mindössze huszonvalahány hétre született babák életét vagy – még leírni is borzasztó – emberséges halálát? Hogyan élnek együtt az orvosok és nővérek ezekkel a csöpp emberekkel és a szüleikkel? És miért fontos, hogy az anyukák minél többet legyenek együtt a korababákkal?

„A XXI. század a nőké lesz. Pontosabban: csak akkor lesz XXI. század, ha az a női értékekről fog szólni.”

Ez az írás Borika néniről szól. Valamikor neki is volt családja, élete, boldogsága, lakása, de most semmije nincs, kifosztva, megöregedve várja, hogy történjen valami... Ez az írás nem csak Borika néniről szól. Ma van a szociális akció nemzetközi napja.