Ennyire nyílt, sallangmentes, őszinte beszámolót talán nem is olvastunk még arról, hogy milyen az, amikor valakinek koraszülött babája van. Lívia, köszönjük!
Saját vesztünkbe rohanunk.
Tükör. De még milyen.
„Nekem a szabadság az, hogy a nagy ablakomat nem takarom el függönyökkel, hanem sarkig nyitom, hogy mindent jól láthassak.” – És neked mi a szabadság?
Hol van az a pont, amikortól, ha ittasan szexelünk, az már erőszak, és nem szex? Dr. Gyurkó Szilvia írása:
Tóth Flóra dühös lett. Nem kicsit, nagyon.
„A fiamnak már most mondom, hogy ha egy lány tetszik neki, akkor legyen vele kedves, adjon neki virágot, vigyázzon rá. Sose hagynám, hogy meghúzza a lány haját emiatt. Nem is jutna eszébe ilyesmi. Az udvarlás miatt nem tehet erőszakot. ”
Ha előre szólunk, hogy irónia, akkor az már nem is irónia, ugye? Áh, akkor hagyjuk.