Napi téma minden fronton az aktuális klímahelyzet, az égő esőerdők, a világ jövője, a gyerekeink jövője. De vajon elég-e, ha a jelent is szem előtt tartva kicsi áldozatokat hozunk a jövőért, vagy többet kellene tennünk, jobban kellene félnünk? Vagy szülőként szorongani sem szabad? Dilemmák és kérdések.
„»Veszteséget feldolgozni« – számomra ez értelmezhetetlen fogalom. Én úgy szoktam mondani, helyet találni az életben az elhunyt gyermeknek, megfogalmazni, ki volt ő, hogyan tud engem életének és halálának emlékével gazdagítani. Mondok egy példát. Hogyan emlékezem rá? Gépek közt fekve a kórházban vagy, mondjuk, az egyik közös, boldog karácsonyon? Utóbbi emlék erőforrás. Melyiket idézem fel? És ha van lehetőségem alakítani a következő karácsonyt, immár nélküle, az milyen lesz?”
A betörők nem csak tárgyakat vittek el.
A „nincs” annyira fáj, hogy felkelt éjjel az álmodból, és gyűlölöd a tested, amiért nem tudott életet adni. Ne legyen többé tabu a várandósság során bekövetkezett halál!
Hallgass a szívedre. Meg az eszedre. Aztán adakozz.
Mi kerül többe: a turis vagy a fast fashion? Teszteltük!
Atomtámadás pár éven belül? Mese marad vagy realitás?
Sok ez a korkülönbség? De akkor is, ha megfordítjuk?