Az életre nem pofonokkal kell nevelni – Gyerekbántalmazás vs. szelíd nevelés
Ha százszor, ha ezerszer kell is elmondani: gyereket nem verünk, és még soha senkiből nem lett a szülői pofonoktól rendes ember.
Ha százszor, ha ezerszer kell is elmondani: gyereket nem verünk, és még soha senkiből nem lett a szülői pofonoktól rendes ember.
„A berlini fal lebontása Magyarországon kezdődött, a német újraegyesítés felé az első lépés a páneurópai pikniken történt.” (Helmut Kohl)
Hét gyerek után szerzett diplomát a roma származású szociológus, aki a cigány identitás problémájával foglalkozik.
Doffek Gábor közvélemény-kutatást végzett ismerősei körében a szexuális zaklatás gyakoriságáról, aztán annyira felhúzta magát az eredményen, hogy nekiült megírni ezt:
„Hajlamosak vagyunk elfeledkezni azokról az ajtókról, amik minket egyértelműen nyitva várnak, és azokról az emberekről, akik ugyanott zárt ajtókkal találkoznak.”
Az elemi cél, lehetőség szerint, „visszagondozni” a gyereket a vér szerinti családjába, ahonnan valamilyen okból ki kellett emelni őt. De mi van, ha ez a gyereknek nem jó?
„Bikinibe öltözött szép (vékony, fiatal, szőrtelen, hosszú hajú) lányok tátogása kilencvenes évekbeli magyar slágerre, majd lassított vonulásuk szinti zenére egy ABC polcai között… Így kezdődik, s nekem már ehhez tajt részegen fürdősóra kellene szívnom öngyújtógázt, hogy megközelítő tripet tudjak fantáziálni, ami ezután jön, az az igazi ámulat.” Dr. Gyurkó Szilvi esete Icukával.
Súlyos és fontos írás Sebestyén Esztertől.