Túlnépesedés és női emancipáció. Több közük van egymáshoz, mint gondolnád.

A szurkolás élményéért nézz parasport-közvetítést, a büszkeségért, hogy a te országod képviselője áll ott a rajtvonalnál, és ne azért, hogy elámulhass, milyen teljesítményre képes valaki a fogyatékossága ellenére. Mert sem a sportnak, sem ennek a napnak nem erről kellene szólnia. Sokkal inkább a sokféleségről, a harmonikus együttélésről és az egyenlő esélyekről.

Szentesi Éva két napja kikelt egy Insta-poszt kommentjei kapcsán a testszégyenítés ellen, de vannak, akik félreértették a lényeget szerinte. Ezért most még egyszer megszólal a témában:

„Kövér! Le kéne fogynia, miért hagyja el úgy magát?” „Vékony? Ja, neki könnyű, csak magával van elfoglalva.” Mikor fejezzük már be végre egymás méricskélését, alázását, kioktatását? – kérdezi szerzőnk, akit kiakasztott egy őszinte, bevállalós Insta-poszt utóélete.

A tragédia 1991 karácsonyán történt. Az anya nem volt otthon, épp vásárolni ment, amikor kigyulladt a házuk. A három kislány, a kétéves Amber Louise, és az egyéves ikrek: Karmon Diane és Kameron Marie bennégtek, az apa súlyosan megsérült, de még kijutott élve. 13 év múlva, 2004. február 17-én viszont kivégezték a gyerekek meggyilkolásáért. Ártatlanul.

Sokan közülük gyerek- vagy tinédzserkorukban váltak szexuális erőszak áldozatává, diszfunkcionális családban nőttek fel, ahol elhanyagolást, szóbeli és fizikai bántalmatást éltek meg – a fiatalkori prostitúció áldozatainak többsége a gyerekotthonokból kerül ki.

Vajon a négy évvel ezelőtt felbukkant égi jelenség földönkívüliek létére utalhat? A neves fizikus szerint igen, és könyvében azt is latolgatja, milyen hatással lehet ez az emberiségre.

A felvételi- és egyéb iskolarangsorokból a gyerekek szempontjai hiányoznak. Sajnos sok családi döntéshozatalból is… Az iskolák a szülőt tájékoztatják, a gyereket pedig vizsgáztatják. És pont. Hogy mit szeretne egy gyerek? Szakértőnk írásából az is kiderül.