–

Az orvosok és szakdolgozók számára munkahelyi elvárás is lehet a jogsértő gyakorlat

Harmadik szülésemre készülő nőként a számomra megfelelő szülőhelyet keresve gyakran hallom az érvet arra, hogy miért „jobb” előre aláírni az összes beavatkozásra vonatkozó beleegyező nyilatkozatot már a vajúdás elején: sokkal rosszabb az adott pillanatban, már egy előrehaladott vajúdás során papírokat tolni a módosult tudatállapotban lévő szülő nő orra alá. Azzal is szembesültem: a mindenre kiterjedő beleegyező nyilatkozat aláírattatását van, hogy maga a vezetőség követeli meg az osztályon dolgozó szakemberektől, ami azt jelenti, hogy munkahelyi nyomásra a vezető jogsértő magatartást vár el az ott dolgozóktól. Ez pedig már nemcsak a szülő nő, hanem az ott dolgozó szakember érdekeit, jogait is sérti.  

Pedig a fenti, elsőre talán nagyon is igaznak látszó ellentmondás tökéletesen feloldható mind dr. Ecsedi Gabriella jogász, népegészségügyi szakember, mind pedig az alapvető jogok biztosa által kiadott AJB-913/2020-as számú jelentés szerint.

Először is, a jelentés kimondja:

„a szülő nővel előzetesen – a döntési szituáció felmerülése előtti – minden beavatkozást megengedő beleegyező nyilatkozatok aláíratása sérti a beteg döntési szabadságát és ezzel az önrendelkezéshez való joggal összefüggő visszásságot valósít meg”.

De miért sérti? És hogyan lehetne ezt másként, jog- és egyben életszerűen kivitelezni a mindennapokban?

Egyrészt fontos tudni azt, hogy a szülő nőnek joga van mindaddig bármilyen beavatkozást visszautasítani, amíg nem életmentő vagy súlyos egészségromlást (közvetlenül) megelőző beavatkozásról van szó, illetve amíg azzal nem veszélyezteti súlyosan a 24. hetet betöltött magzata egészségét vagy testi épségét. Egy korábbi cikkünkben ezt a kérdést már körbejártuk a TASZ jogásza segítségével: „nem beleegyezés esetén az egészségügyi ellátónak egyetlen lehetősége van, a tudomásul vétel. Nem jogszerű a további győzködés, presszionálás, szájhúzogatás vagy felháborodás.”

Ha viszont valóban olyan helyzet merül fel, ahol nincs idő a hosszas gondolkodásra, akkor ebben az esetben egyáltalán nem szükséges a szülő nő beleegyezését kérni (a tájékoztatási kötelezettség azonban itt is fennáll!), vagyis az előzetes aláírattatás megint csak okafogyottá válik.

Minden más esetben viszont igenis van idő a mérlegelésre, a részletes tájékoztatásra (melyik útnak milyen előnyei és kockázatai lehetnek, milyen alternatív megoldások jöhetnek szóba), hiszen a vajúdás és a szülés a legtöbb esetben nem egy egyik pillanatról a másikra történő esemény, hanem egy folyamat. Az egészségügyi dokumentációban a fent idézett ombudsmani jelentés szerint, és az egészségügyi törvény szerint is így is, úgyis fel kell tüntetni a szóbeli tájékoztatás tartalmát is.

Hogyan történik a tájékoztatás és a beleegyezés folyamata, ha azt jogszerűen kivitelezik?