–

A hírnév gyerekként brutális élmény

A celebkultúra egy izgalmas képződmény – főleg, ha gyerekekről van szó, akiket alapvetően két csoportba szoktak sorolni, némi átfedéssel: a híres emberek gyerekeire és a (főként szórakoztatóiparban, a művészeti és sportvilágban mozgó) „gyereksztárokra”. 

A nyilvánosság előtt élni már önmagában hatalmas teher. Mindez, ha gyerekkorban történik, még nagyobb küzdelem.

A magánélet elvesztését, a külső nyomást, a megnövekedett elvárásokat, a felnőttekre szabott terhelésnek való megfelelés nehézségét van, aki elismeri, és van, aki vitatja. Azt azonban általában mindenki elfogadja, hogy a híres gyerekek a kortársakhoz képest gyorsabban felnőnek. Hamarabb találkoznak olyan feladatokkal, próbatételekkel, felelősséggel, amelyek általában a felnőttekre jellemzők. 

Ez teljesen érthető is, hiszen olyan világban mozognak, ahol a sikert, a teljesítményt a felnőttek határozzák meg, és magukra szabják. A gyerekeknek pedig ehhez kell alkalmazkodniuk. 

Ez a mondat azonban csak nyelvtanilag egyszerű. Valójában brutális gyerekkori élményt jelent. 

Míg a gyerekek általában azt tapasztalják, hogy a felnőttek alkalmazkodnak hozzájuk: lehajolnak, leülnek melléjük játszani a kicsi asztalokhoz, gyereknyelven írják a nekik szóló könyveket, apró ruhákat varrnak, amik kényelmesek nekik, addig a celebbé vált gyerekek tapasztalataira ennek pont az ellenkezője jellemző. 

A kommentelők nem használnak más nyelvet, ha egy híres gyerek iskolai kudarcát minősítik, vagy ha egy híres felnőtt munkateljesítményét.

Méretben lehet, hogy jó a ruha, amit a gyereksztár visel, de a szabása, a kiegészítők és a smink sok-sok évvel idősebbnek mutatja a gyereket. A 16 éves Millie Bobby Brown vörös szőnyeges fotója pedig ugyanabba a „Best dressed” válogatásba került, amibe Nicole Kidman és Helen Mirren képe.

Akik ott segítenek, ahol más nem tud – Veszélyben az ország egyetlen mozgó intenzív osztálya

WMN Ügy – 2022. augusztus 4. – FR

A felnőtt világ nem alkalmazkodik a gyerekhez. Nem hajol le, nem változtat, nem alkalmaz más standardokat, vagy csak jelképesen keveset. Muszáj a gyereknek felnőnie. Ez a XXI. században azt is jelenti: muszáj felnőni a határtalan és korlátlan internetnyilvánossághoz. Ahhoz, hogy bárhol nyitják ki a telefonjukat, szembejöhet egy hír róluk, ami lehet, hogy totális hazugság, vagy ha igaz is, de fájdalmas, vagy egyszerűen csak olyan intim dolog, amit nem szívesen osztana meg mással, mint a hozzá legközelebb állókkal. 

A híres gyerek szabad préda

Betegség, halál, gyász, kudarc, veszteség, szakítás – közös emberi tapasztalások, mégis bensőséges, intim élmények, a magánéletünk részei. Egy gyerekceleb számára azonban nemcsak a helyzet megélése, túlélése a kérdés, hanem az is, hogy ebből mi a saját része, élménye, és mi az, ami másokra is tartozik. Mit oszthat meg. Ezt felnőttként sem egyszerű eldönteni, hát még gyerekként. És óhatatlanul vannak tévedések, hibák, mellényúlások. A gyerekek mintakövetők, mint tudjuk, szóval, a szüleik által mutatott minta jó eséllyel tovább él a gyerek viselkedésében. Amire aztán vércseként csap le a nyilvánosság, és minősít, ítélkezik, pálcát tör. 

Tiszta kép ez, amit valahogy mégsem akarunk látni. A gyerek, aki híres lett (akár a teljesítménye által, akár a szülei miatt), szabad prédája a közösségnek. 

Ahogy könnyebben költjük a pénzünket a bankkártyáról, meg a webshopokban (mert nincs fizikai kapcsolatunk a bankjegyekkel), ugyanúgy könnyebben szórjuk az érzelmileg bántalmazó, megszégyenítő megjegyzéseket, ha nincs szemtől szembeni kapcsolat, nincs ott a másik, ha nem látjuk a szemében a fájdalmat, és ha valójában nem kell felelősséget vállalnunk azért, amit teszünk. 

Millie Bobby Brown, a Stranger Things gyereksztárja a tizenhatodik születésnapján arról posztolt az Instagramon, hogy mennyi fájdalmat okoz neki az a sok ezer bántó, nem helyénvaló, szexualizáló komment, meg az egyéb, őt érő inzultusok.

Egy felnőttet is megterhelő tapasztalás egy gyerek részéről, aki azzal, hogy színész lett, nem azt vállalta, hogy bárki szabadon pocskondiázhatja, vagy tehet neki szexuális ajánlatokat, hanem azt, hogy megmutatja a tehetségét. 

A híres ember gyereke, aki gyakran nem saját döntéséből vált ismertté, hanem mert a szülei szerint ez így jó, szintén nem arra „szerződött”, hogy belőle szerezzünk megerősítést ahhoz, hogy bezzeg mi jobb szülők vagyunk, a mi gyerekünk jobb tanuló, jobban áll neki az ilyen-olyan ruha, és egyébként is…

Ő igazából még csak nem is a nyilvánossággal szerződött, hanem a saját szüleivel. Arra, hogy megbízik bennük, hogy neki a legjobbat akarják, és ha a szülei úgy döntöttek, hogy neki a nyilvánosság az élete része legyen, akkor ez biztosan így jó. 

Csak gondoljunk bele egy pillanatra, milyen nehéz helyzetben lesz az a gyerek, aki egy ponton ezen változtatni szeretne, vagy már nem ért egyet azzal, hogy a celeblét jó döntés volt. Kire haragudhat? Kin kérheti számon a bántásokat, a korai felnőtté válást, az elveszett, elvett gyerekkort?

„A futball hazaérkezett” – A női válogatott kellett ahhoz, hogy valóra váljon az angol álom

WMN Ügy – 2022. augusztus 3. – CSA

Gyerekjogi szempontból nem kérdés, hogy minden 18 éven aluli gyereknek joga van a magánélethez, joga van az erőszakmentes gyerekkorhoz és ahhoz, hogy megvédjék őt a bántalmazás és kizsákmányolás, kihasználás valamennyi formájától. Joga van ahhoz, hogy tiszteljék őt, és tiszteletben tartsák az emberi méltóságát. Joga van ahhoz, hogy a szülei és minden más felnőtt is, az ő legfőbb érdekét tartsa elsődlegesen szem előtt minden ügyben. 

Mit tehetünk tehát? 

Először is, vegyük észre, hogy a celebgyerek vagy gyereksztár is elsősorban gyerek, és csak ezután minden más. Ne tegyünk semmi olyat vele, amit nem tennénk a saját gyerekünkkel, vagy amit nem vennénk szívesen, ha velük történik. 

Az együttérzés és az empátia nem luxus, hanem alap. Nem kell egyetérteni valakivel ahhoz, hogy el tudjuk fogadni, hogy ő másként él, gondolkozik. A világ viszont jobb hely lesz attól, hogy az emberi közösségek képesek türelemmel és együttérzéssel fordulni egymáshoz.

És végül, legyünk felelős felnőttek, és tiszteljük a gyerek magánéletét, emberi méltóságát. Bármit gondolunk is egy gyerek szüleiről, a gyerek nem küldönc, és nem médium, hogy rajta keresztül üzengessünk a felnőtteknek. 

Dr. Gyurkó Szilvia

Kiemelt kép: RTL.hu