–

„Tudtam, hogy édesanyámat bántalmazza az élettársa, volt, hogy az ablak előtt, a szemem láttára verte meg. A házba azonban nem mehettem be, őt nem engedte ki, a telefont pedig röhögve csapta le, amikor felhívtam – semmilyen lehetőségem nem volt beszélnem anyukámmal. Próbáltam feljelentést tenni, de a rendőrségről elhajtottak azzal, hogy nyilván rosszul láttam, ha valóban olyan nagy baj lenne, anyu tenne feljelentést. Fogalmam sem volt, hogy mit tehetek”.

„A suli elvégzése után végre sikerült elhelyezkednem, de egy olyan munkahelyre, ahol a létező legalpáribb, legvulgárisabb stílusban kommunikáltak a kollégák – és nem csak a férfiak. Igyekeztem nem mutatni, mennyire bánt, hogy a szó szoros értelmében minden beszélgetés, szakmai megbeszélés is szexista poénokkal van tele, hogy nem állhat szóba egymással egy férfi és egy nő úgy, hogy valaki ne szólna be, hogy »Na mi van, b.tok?«, jót röhögve… De egy idő után azt vettem észre, hogy már azt is sértésnek tekintik, hogy én nem veszek részt a »poénkodásban«, nem kacarászok, amikor azt elemzik, hogy melyik pozícióban dugnának meg és hányszor… Egyik ismerősöm, amikor kifakadtam, azt mondta, én vagyok a nebáncsvirág, ez a nagybetűs élet, szokjam meg. A másik magából kikelve követelte, hogy azonnal mondjak fel, de legalábbis jelentsem fel az egész bagázst a rendőrségen, és követeljek anyagi kárpótlást, mert Mt-be ütközik a viselkedésük… Csak kapkodtam a fejem, nem tudtam, mit csináljak, de azt éreztem, konkrét megoldás kell, mert ezt a munkahelyi stílust nem tudom sokáig elviselni”.

Ismerőseim beszámolói ezek – egyértelműen azt mutatják, milyen széles körben elterjedt, mennyire mélyen gyökerező problémahalmazról van szó 

Gyakran előfordul, hogy a kapcsolati erőszakkal, zaklatás áldozatainak védelmével, edukációval foglalkozó szervezetek munkatársait azért keresik meg a telefonálók, mert lelki segítségnyújtásra, hosszabb vagy több alkalmas beszélgetésre van szükségük, főleg olyankor, amikor valakiben még épp csak tudatosulni kezdett, hogy valóban bántalmazó kapcsolatban él, vagy amikor nagyon is tudja, de bizonytalan azon a téren, hogy léphet-e, hogyan és mikor. Ám ahogy azt Les Krisztina, a Segítők Hálózata szakmai koordinátora elmondta, jelen vagy egy másfajta igény is.

„Az évek során a NANE segélyvonalán és a PATENT jogsegélyen dolgozó önkéntesek tapasztalataiból derült ki, hogy szükség lenne egy olyan szolgáltatásra, amelyben nem a lelki segítségnyújtás vagy a komplikáltabb jogi ügyek megoldása a cél, hanem rövidebb, konkrétabb, gyakorlati kérdésre gyakorlati választ adó beszélgetéseket lehet lefolytatni.

Jó pár olyan eset van, amikor egy nő nagyon konkrét kérdéssel keresi a szervezeteket, amire egy rövid válasz elég lehet, például, hogy hol és hogyan tehet feljelentést. Ezzel az elképzeléssel hoztuk létre a Segítők Hálózatát.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

NANE Egyesület (@naneegyesulet) által megosztott bejegyzés

Randierőszak, bosszúpornó: hova fordulhatunk – és főleg, hogyan?

Képzeljük csak el egy pillanatra, hogy minket vagy egy szerettünket randierőszak ér. „Ez alatt azt értjük – magyarázza Les Krisztina – hogy például elmegy az első randijára egy fiúval, akivel online ismerkedett meg, és az illető a találkozó végén belekényszeríti, belezsarolja a szexuális együttlétbe, vagy bedrogozza és megerőszakolja. Másnap reggel van, mi az első, amit ilyen helyzetben tehet?

Hova forduljon? Kitől kérhet segítséget? Elmegy a rendőrségre, de melyikre? Ott mit mond? Milyen bizonyítékot visz? Mi van, ha nem hisznek neki? Ha megalázzák? Tegyük fel, hogy van ereje utánaolvasni a dolgoknak, és valahol az interneten megtalálja, hogy igazságügyi orvosszakértőhöz kellene menni. Az micsoda? Hol talál olyat?”

Les Krisztina azt mondja, ezek nagyon valóságos és életszerű kérdések, ők pedig azt látják, hogy egyrészről nagyon kevés a könnyen elérhető és értelmezhető információ, másrészről az sem világos, hogy hova lehet fordulni tájékoztatásért.

„A Segítők Hálózata önkéntesei fel vannak készülve ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására. Az volt a célunk, hogy létrehozzunk egy olyan szolgáltatást, ahol az érintettek helyzetére szabott, érthető válaszokat kaphatnak olyan nőktől – az önkénteseinktől – akik szolidaritást vállalnak velük, empatikusak, nem hibáztatják őket, nem kérdőjelezik meg, amit mondanak nekik. Szeretnénk, ha az erőszakban, zaklatásban érintett nők minden szükséges tudás birtokában, informált döntéseket tudnának hozni, és ha megkapnák az eszközöket ahhoz, hogy tudják érvényesíteni a jogaikat.”

Például nagyon kevesen tudják, hogy online is lehet feljelentést tenni a rendőrségen, nem muszáj személyesen bemenni. Az önkénteseink fel vannak arra készülve, hogy a telefon túloldaláról lépésről lépésre végigkísérjenek egy nőt az online feljelentés megtételében.

Anonimitás és külső segítség

Facebook-csoportokban Les Krisztina gyakran találkozik azzal a helyzettel, amikor egy csoporttag anonim módon írja le a kérdését – ami sokszor nem is a saját életére vonatkozik, hanem kívülállóként támogatná egy munkatársát, tanítványát, szomszédját vagy rokonát. Vagy „egyszerűen” az a kérdés, hogy egyáltalán zaklatásnak, bántalmazásnak számít-e az adott probléma. Ha igen, vajon mi a szabályos, hivatalos eljárás, hova kell fordulni, mit kell pontosan tenni? Miután pedig megtette a megfelelő lépést, vajon mire számíthat, mit várhat el a hivatalos szervektől?

Az áldozatsegítő szervezetek, mint a NANE és a PATENT, az elmúlt évek során számos szórólapot és tájékoztató anyagot kidolgoztak ezekben a témákban, amik hasznos támaszt nyújthatnak a tájékozódásban. De amikor egy konkrét esetben sürgős helyzet van, ahol kézzelfogható kérdések merülnek fel a megtehető jogi lépésekről, szolgáltatások elérhetőségeiről, vagy például eljárás hiányával kapcsolatos panasztételről, akkor érdemes a Segítők Hálózatát keresni.

„Az, hogy hova érdemes fordulni, nagyban függ a bántalmazott nő helyzetétől. Ha valakinek lelkisegélyre van szüksége, mert bántalmazás áldozata, vagy érzi, hogy valami nincs rendben a kapcsolatában, de nem tudja pontosan, mi az, esetleg csak beszélgetni szeretne az őt ért erőszakról, neki a NANE Segélyvonala tud támogatást nyújtani.

Itt olyanokra érdemes gondolni, hogy például a férfi, akivel valaki pár hónapja jár, elkezd iszonyatos módon féltékenykedni, ha nem az van, amit ő akar, akkor tör-zúz, fenyeget, esetleg bántja a nő háziállatát, nem engedi ki a párját a lakásból. Ez egy félelmetes, bénító helyzet lehet, ilyen esetben például a NANE Segélyvonalának önkéntesei segíthetnek lelki támogatással, beszélgetéssel, támogatják az érintettet a helyzet és a kockázatok felmérésében.

Jogi ügyek esetében is van segítség

Ha valakinek folyamatban lévő vagy kezdődő, komplikált jogi ügye van, ő fordulhat a PATENT Egyesülethez jogsegélyért. Tapasztalatunk szerint azok a jogi ügyek húzódnak el a legjobban, ahol kiskorúak elhelyezéséről is szó van – ilyen helyzetben nem csak magával az erőszakkal kapcsolatos jogi információra van szükség, hanem összetett jogi tanácsadásra.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Patent Egyesület (@patentegyesulet) által megosztott bejegyzés

Abban az esetben pedig, ha valakinek konkrét kérdése van például rendőrségi eljárásokról, ha online feljelentést szeretne tenni, érdeklődni szeretne a távoltartással kapcsolatban, vagy tudni szeretné, hogy milyen bizonyítékokat érdemes vinnie magával a rendőrségre, keresheti a Segítők Hálózatát.

Ha valakinek az élete forog kockán

Ha viszont akut életveszélyben van (bántalmazás miatt) és azonnal el kellene menekülnie otthonról, neki a 0-24-ben hívható OKIT-ot javasolják. Les Krisztina elmondta:

„sajnos nagyon gyakoriak az olyan helyzetek, amikor egy férfi brutálisan megveri partnerét a gyerekek előtt, esetleg magukat a gyerekeket veri meg, majd a verés után kizárja őket a közös ingatlanból. Ilyen és ehhez hasonló ügyekben az OKIT krízisvonala segíthet intézményi elhelyezésben.” 

Sajnos, ahogy a NANE munkatársa megfogalmazta, a pozitív változások ellenére még mindig hatalmas a látencia a nők elleni erőszak tekintetében.

Bosszúpornó, zaklatás, szexuális erőszak, randierőszak

Ezekről a szakértő szerint alig hallani nyilvánosan ahhoz képest, hogy ezek mennyire gyakoriak; és ezek az ügyek a rendőrséghez is csak csekély számban jutnak el. A nők elleni erőszak fajtái nagyon széles skálán mozognak, és erről általánosságban kevés szó esik akár a médiában, akár hatósági szinten.

A bosszúpornó alatt például azt értjük, hogy egy nőről szexuális tartalmú felvételt készít vagy szerez meg az elkövető, majd azt a tudta vagy beleegyezése nélkül feltölti az internetre, illetve ezzel zsarolja. Az online tér és közösségi média térhódításának köszönhetően egyre gyakrabban jelennek meg olyan esetek az egyesületek látókörében, ahol nők (és fiatal lányok is) azért kérnek segítséget, mert (ex)partnerük zsarolja, fenyegeti őket meztelen képeikkel.

„Előfordul, hogy a képet kimanipulálják a férfiak a nőkből, ez fiatal párkapcsolatokra is jellemző, például, »ha igazán szeretnél, küldenél magadról ilyen képet«, de az is gyakori, hogy a nők nem is tudnak róla, hogy készítettek róluk ilyen képet, videót.”

Még mindig kevesen tudják, hogy bűncselekménynek számít kiskorúakról ilyen képeket birtokolni és terjeszteni. Nagyon fontos: minél több eset kerül a rendőrség elé, annál nagyobb esély lesz rá, hogy az elkövetők rájönnek, nem tehetnek ilyet következmények nélkül!

Hasonló a helyzet a zaklatással is

„A Segítők Hálózata indulása után pár órával már meg is érkezett hozzánk az első ilyen jellegű megkeresés, és azóta ebből van a legtöbb.

Döbbenetes, minek vannak kitéve nők nap mint nap. Van, hogy a férfi két randi után napi 50–100 üzenetet küld a nőnek, odamegy a munkahelyére, az épület előtt várja, követi. Vagy hogy egy hosszú távú párkapcsolat vége után a nő szüleit, barátait, munkatársait zaklatja, különböző telefonszámokról egész nap hívogatja, fenyegeti, neten hazugságokat terjeszt róla, lejáratja.

Az egyik nem titkolt célunk a Hálózattal, hogy az ilyen jellegű támadásokat, zaklatást elszenvedő nők tisztába kerülhessenek azzal, hogy ami velük történt, az igenis erőszak volt, bűncselekménynek számít, és vannak eszközeik rá, hogy érvényesítsék a jogaikat ezzel szemben. Kislány korunktól kezdve azt az üzenetet halljuk, hogy ha egy férfi üldöz a »szerelmével« – tehát zaklat – az egy jó dolog és annak örülni kell. Fontos hangsúlyozni egy ilyen környezetben, hogy ha zaklat, megfélemlít, birtokolni próbál egy férfi, az egyáltalán nincs rendben, jogunk van kiállni ellene, és élni a biztonsághoz fűződő jogainkkal. Jogunk van elmenni a rendőrségre, és ott jogunk van a megfelelő, méltányos és körültekintő bánásmódhoz, valamint ahhoz, hogy a biztonságunk érdekében eljárjanak.”

A Segítők Hálózata önkéntesei

A Hálózat létrehozásának körülményeiről, az önkéntesek kiválogatásáról, felkészítéséről Nógrádi Noá számolt be: „Az első önkéntestoborzó felhívásra rengetegen jelentkeztek, a legtöbben Budapestről, de sokan vidékről is, a legkülönbözőbb hátterekből: volt érintettek, és különböző végzettségű és szakmai hátterű nők, akik a környezetükben, a tanulmányaik vagy a munkájuk során találkoztak a témával, és elhivatottak abban, hogy támaszt nyújtsanak más nőknek.

Nógrádi Noá

Viszonylag nagy arányban voltak a jelentkezők között jogász végzettségűek/hallgatók, és segítő szakmákban dolgozó szakemberek, de ez nem volt feltétel. A jelentkezést száz főnél zártuk le. Ezután szűrés következett: csoportos beszélgetések, amelyek után szakmai szempontok alapján azokat válogattuk be a képzésbe, akik a legalkalmasabbnak tűntek ennek a fajta szolgáltatásnak, segítségnek a nyújtására.

A szűrést követően három képzést tartottunk, és az ezeken részt vevő 27 taggal indult el a hálózat. A képzéseken egyrészt a hatékony segítéshez szükséges támogató hozzáállásról, másrészt pedig a jogi és szociális intézményrendszerről és a különböző lépésekről volt szó. Szeretnénk majd további képzéseket is tartani, bővíteni a Hálózatot, és idővel a segítségnyújtás olyan formáit is bevezetni, amiben a tagok nem csak telefonon keresztül vannak jelen, hanem személyesen is el tudják kísérni az érintetteket a különböző lépések megtételére, vagy akár orvosi vizsgálatokra.”

Nógrádi Noá elmondta:

a legfontosabb feltétel, hogy ha érintett volt erőszakban a leendő önkéntes, akkor mostanra ő maga már biztonságban legyen, mind fizikai, mind pedig érzelmi szempontból, ne jelentsen számára kockázatot az önkéntesség és a sajátjához hasonló esetekkel való találkozás.

Nem szükséges a szakirányú végzettség, de fontos, hogy az erőszakkal kapcsolatos alapvető fogalmakat, az erőszakformákat ismerjék a leendő önkéntesek, és ne legyen áldozathibáztató a hozzáállásuk, valamint, hogy ne hierarchikusan, hanem élethelyzetént tekintsenek a segítő-segített viszonyra.

Ez például azt jelenti, hogy

ne abból induljon ki egy leendő segítő, hogy ezt vagy azt vele nem lehetett volna megcsinálni, mert ő valamilyenebb – okosabb, erősebb, határozottabb – mint azok a nők, akiket erőszak áldozatává tettek; tehát hogy mások azért váltak erőszak áldozatává, mert nem eléggé valamilyenek/nem eléggé olyanok, mint ő.

Ezt egyszerűen empátiának is lehet nevezni, de talán még inkább arról szól, hogy tisztelettel, partnerként viszonyul az érintettekhez, és felismeri, hogy ez a fajta erőszak egy széleskörű és beágyazott társadalmi jelenség, nem az egyes áldozatok tömegei egyenként „rontottak el” valamit. 

„Nullának látom annak az esélyét, hogy elkezdjenek egy atomháborút” – Történészek beszélgetése a háború nyolcadik napjának estéjén

WMN Ügy – 2022. március 4. – KAd

 

Ahogy Noá szavaiból is kiderült, előfordulhat – és az Egyesület nem is zárkózik el előle – hogy az önkéntes maga is volt korábban erőszak áldozata. Les Krisztina hozzátette: „A NANE Egyesület – és természetesen a Segítők Hálózata is – azt az alapelvet képviseli, hogy nincs »mi« és »ők«. Bárki válhat erőszak áldozatává, minden nőt érhet élete során valamilyen típusú erőszak. Éppen ezért nem elvárás az önkéntesektől, hogy elrejtsék saját érintettségüket egy beszélgetésben, azonban nagyon fontos, hogy a fókusz mindig azon maradjon, aki jelenleg érintett.

A segélyvonalaknál dolgozó önkénteseknél fontos, hogy saját érintettségük egy bizonyos szinten már fel legyen dolgozva, hogy minél inkább elkerülhető legyen az újratraumatizálódás. Ennek ellenére természetesen előfordulhat, hogy egy-egy történet jobban megérint valakit, mint egy másik.”

A NANE Segélyvonalán dolgozó önkéntesek számára van szupervízió, a Segítők Hálózata önkénteseinek pedig rendszeres találkozók, ahol a közösségépítés mellett nagy szerepet kap, hogy átbeszéljék az esetleges nehézségeket.

  

A bántalmazás nem személyes, egyéni probléma!

Nógrádi Noá elmondta: a másik nagyon fontos alapelv, ami mentén az Egyesületek dolgoznak, az az, hogy a bántalmazás nem egy személyes, egyéni probléma, hanem a nők és férfiak között kialakult társadalmi egyenlőtlenségből fakad. És ezt az üzenetet nagyon fontosnak tartjuk a sorsközösség szintjére is levetíteni.

Az érintettek gyógyulásában kulcsfontosságú a sorsközösség felismerése más nőkkel. Így láthatóvá válik, hogy a bántalmazás nem azért történt valakivel, mert „rosszul választott”, „szerencsétlen”, ő személyesen elrontott valamit, hanem hogy a bántalmazásra jellemző mintázatok, érzések, esetek hasonlóképpen történtek meg sok más nővel is.

„Ennek a gyógyulási folyamatnak nagyon jó terepet tudnak adni a különböző segítő csoportok bántalmazott vagy gyermekkori szexuális visszaélést elszenvedett nőknek, ahol cél, hogy csökkenjen – vagy ellensúlyozódjon – a bántalmazás során a bántalmazó által kialakított izoláció és elszigeteltség”.

Íme, az elérhetőségek, amelyeket fent említettünk:

  • NANE Segélyvonal: 0680/505101. Ügyeleti idők: hétfő, kedd, csütörtök, péntek este 18–22 óra és szerda 12–14 óra között. NANE cset-segély: szerdánként 16 és 18 óra között.
  • PATENT jogsegély: 0670/2202505. Ügyeleti idők: szerda 16–18 és csütörtök 10–12 óra között. E-mail: [email protected]. Jogsegély-cset: PATENT Egyesület Facebook oldal, cset-ügyelet: hétfő 10–12, szombat 16–18 óra között.
  • OKIT: 06/80205520 (0–24)

 

H. Fekete Bernadett

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Serghei Turcanu