Amikor a szabadságvágy legyőzte a félelmet: 30 éve nyílt meg a vasfüggöny!
A vasfüggöny gyakorlatilag észak-déli irányban kettévágta Európát, megakadályozta a szocialista blokk lakóinak, hogy nyugatra szökjenek. Épp harminc éve, Magyarországon rés nyílt e szörnyű kerítésen, és ennek hatására megkezdődött Európa újraegyesülése. Nagyon fontos nap volt a történelemben 1989. augusztus 19., mégis, ma már sokan nem tudják, mi a szösz az a páneurópai piknik. Új gyakornokunk, a huszonkét éves Gruber Nóri sem, ezért azt a feladatot kapta, járjon utána, miért nem szabad elfelejtenünk ezt a dátumot.
–
Páneurópai piknik. Hogy mi? – kérdezem vissza az értekezleten. Bevallom, sosem hallottam még róla. Szóval mivel „mentoranyám”, Kurucz Adri szerint ez egy jeles pontja a történelemnek, és mivel én még nem éltem ekkor, épp itt az ideje, hogy közelebbről is megismerkedjek vele.
Íme, egy kis összefoglaló a harminc évvel ezelőtti eseményről, amelyből kiderül, miért fontos nekünk ez az évforduló, és mi az, amit tudni kell róla. Először is tisztázzuk: a páneurópai azt jelenti: egész Európára vonatkozó, a piknik meg azt, amire egyébként is gondolsz – szabadtéri találkozó.
Plakátokon és szórólapokon is hirdették, szalonnasütés, tábortűz és táncház várta az érkezőket. De a lényeg nem ez volt, hanem az, ami a plakáton nagy betűkkel olvasható: „Bontsd és vidd!”, azaz egy jelképes drótbontás, békedemonstráció, alkalmi határnyitás Magyarország és Ausztria, Szentmargitbánya és Piuszpuszta között.
Az esemény természetesen nem előzmények nélkül való: '89. júniusában Horn Gyula külügyminiszter és osztrák kollégája, Alois Mock közösen vágták el a határzárat négy kilométerrel arrébb, utalva a változásra, amely ma már tudjuk, rendszerváltáshoz vezetett Kelet-Európa szerte.
Az augusztus 19-i pikniken az ideiglenesen, pár órára megnyitott határról tudomást szerzett sok keletnémet menekült az országban, és ennek hatására mentek tömegesen a Sopronhoz közeli magyar-osztrák határhoz harminc évvel ezelőtt. Félelmüket legyőzte a szabadságvágy, körülbelül hatszázan átlépték a határt.
Ez már történelem
A páneurópai pikniket azért szervezték meg, hogy a vasfüggöny lebontásának szándékát, és a határok nélküli közös Európa eszméjét hirdessék.
A vasfüggöny olyan határrendszer volt, amelyet szögesdróttal és aknákkal erősítettek meg a keleti és nyugati blokkok országai között az 1940-es évek második felétől.
Ezzel azt akarták megakadályozni, hogy Kelet-Európából nyugatra szökjenek az emberek, azaz a szovjetek uralta kommunista területről a nyugati blokkba, amely – mint tudjuk –, amerikai, angol, és francia hatalmak fennhatósága alatt állt.
Nemcsak azért szerettek volna nyugatra menni az emberek, mert a jobb élet vonzotta őket, hanem mert a II. világháborút követő területi elosztások miatt Németországot és Berlint is felosztották, így sok esetben családok szakadtak szét. Az országot konkrétan félbe vágták, mint egy dinnyét. Az NDK-s polgárok nem léphettek át az NSZK-ba, és fordítva. Ezért is tartózkodott Magyarországon sok német polgár, hiszen ebbe az országba egyaránt megkapták a kiutazási engedélyt az egykori Németország mindkét részéről, így tudtak találkozni az elszakított családtagok.
Többen nyaralni indultak, aztán tovább maradtak, azzal a reménnyel, hogy innen egy esetleges határnyitás után, Ausztriába juthatnak, ahonnan szinte egyenes út vezet vissza az NSZK-ba, és újra egyesülhetnek a családok. A gyarapodó német közösségek miatt menekülttáborok alakultak ki Budapesten és a Balatonon, hogy a sorsukat rendezni vágyók az itteni NSZK nagykövetségen is kérvényezhessék kiutazási kérelmüket.
Ötlet és határátlépés
A piknik ötlete a debreceni Mészáros Ferenc (Magyar Demokrata Fórum tagja) fejéből pattant ki 1989 júniusában, egy osztrák-magyar határ menti baráti találkozó alkalmával, ahol Habsburg Ottó előadóként volt jelen, majd később a rendezvény fővédnöke is ő lett.
Az, hogy az eseményen több száz NDK-s állampolgár lépte át az ideiglenesen megnyitott határt, hogy továbbutazzon az NSZK-ba, vélhetően meggyorsította a berlini fal lebontását, Berlin és Németország, valamint Európa újraegyesítését.
A drámai eseményekről több újság is beszámolt, melyekből megtudható, hogy a katonák sem próbálták megakadályozni a határátlépést. Például Lobenwein Tamás fotóriporter visszaemlékezésében az olvasható, hogy olyan pillanatnak volt szemtanúja, amikor egy menekülő anya kezéből kiesett egy gyermek, és a magyar határőr emelte fel és vitte vissza neki; a menekülők közül pedig volt, aki virágot tűzött a puskacsőbe.
Miért fontos a piknik nekünk és az egész világnak?
Helmut Kohl, egykori szövetségi kancellár kijelentette 1990-ben a két Németország egyesítésének ünnepén, hogy: „A berlini fal lebontása Magyarországon kezdődött, a német újraegyesítés felé az első lépés a páneurópai pikniken történt.”
Hogy mi lett volna, ha ez a határáttörés nem történik meg akkor? Meddig vártak volna még a keletnémet polgárok, hogy a kettészakított otthonuk újra egy legyen? Hogy alakult volna az ő életük, a mi életünk, a történelem?
Folytathatnám a kérdéssort, de természetesen nincs értelme.
Ahogy az eseményen készült képeket nézegettem, összeszorult a mellkasom, de mosolyogtam. Nem tudták azok az emberek, hogy pontosan mi vár rájuk, mégis felszabadultság és öröm volt az arcukon. Az, hogy hazamehetnek. Szabad földre léphetnek, ahogy akkor nevezték. Remélték, hogy a kettészakadt családok, újra eggyé válhatnak, és nem kell többé rettegni és hallgatni.
A páneurópai pikniket követő három napban tizenkétezer keletnémet hagyta el Magyarországot Ausztria irányában. '89 szeptemberében pedig Magyarország hivatalosan is megnyitotta nyugati határát a távozni szándékozó NDK állampolgárok számára: hatvan-hetvenezren éltek a lehetőséggel novemberig. A páneurópai piknik ezért mérföldköve a német újraegyesítésnek.
Emlékezzünk az úttörőkre!
A rendezvény évfordulójához kapcsolódóan Sopronban színes programkavalkád várja az ünnepelni vágyókat és érdeklődőket a hosszú hétvégén: gyermekprogramok, felvonulások és koncertek formájában. (Ezekről ITT találtok bővebb információkat.) Az ünnepségen részt vesz Angela Merkel német kancellár is.
Van egy páneurópai piknik Látogatóközpont is, amelyet érdemes felkeresni, az egykori keletnémet menekültek zarándokhelye és rokonaiknak is úti célja lett.
Ezek a lehetőségek – mint a látogatóközpont és a többnapos rendezvénysorozat – mind azért vannak, hogy közelebb hozzák hozzánk az akkor történteket. Azokhoz, akik még nem éltek akkor, és nem ismerik a történelem ezen részét; azokhoz, akik ismerik, és hallottak róla, de már elhomályosultak az emlékeik; és azokhoz, akik személyesen is érintettek. Illik, sőt kell is tudnunk erről, hiszen nagyban befolyásolta ez az esemény a mai életünket, helyzetünket.
A volt történelemtanárom szerint azért fontos ünnep és évforduló ez a mai, mert újra és újra arra emlékeztet, hogy milyen volt akkor. Milyen volt egy olyan világban élni, ahol egy vasfüggöny választott el egymástól embereket, országokat.
A páneurópai pikniken egy lépéssel közelebb került egész Európa és az egész világ a szabadsághoz. Egy olyan gát omlott le harminc évvel ezelőtt, ami leküzdhetetlennek tűnt.
Nekem ez az üzenet: soha többé vasfüggöny!
Volt idő, amikor nem érdekelt a történelem, sőt nem is szerettem. De idővel rájöttem, mennyire fontos, hogy ismerjük, honnan jövünk, kik vagyunk, és mi tartozik a múltunkhoz. 1989. augusztus 19-én olyan dolog történt Magyarország nyugati határán, ami egy világot változtatott meg. És csak érintőlegesen tanítják, vagy ejtenek szót róla az iskolákban, ami lássuk be, egy diáknál egyenlő azzal, mintha nem is beszéltek volna róla.
Hálás vagyok, hogy ezt a cikket én írhattam meg, és nekem jutott feladatul, hogy a 30. évfordulóra emlékeztessek mindenkit! Köszönet egykori tanárnőmnek, hogy magyarázatot fűzött az előzetesen szerzett információimhoz, sokkal jobban értem, és megjegyzem egy életre, hogy miért fontos ez nekünk!
Gruber Nóra
Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT
Kiemelt kép: paneuropaipiknik.hu/Pressebilddienst Votava (Wien)
