–

Az egyszeri juttatások fontosak, de nem jelentenek végső megoldást

A tárgyadományok és egyszeri pénzbeli juttatások a krízishelyzetek azonnali kezelésére alkalmasak. A szegénységből, hajléktalanságból való kitörés eszköze azonban a biztos lakhatás, biztos bevétel – a személyre szabott fejlődési lehetőségek biztosítása lehet.

Szerencsére ezt itthon is egyre szélesebb körben kezelik alapvetésként, és egyre inkább a komplex programok felé mozdulnak a szociális kezdeményezések. Ahhoz azonban, hogy ezek általánossá válhassanak, állami szintű szociális biztonságot célzó intézkedések kellenének.

Az Utcáról Lakásba! Egyesület szociális szakemberként azonban látom, látjuk a kollégáimmal, hogy itthon, Magyarországon ezer sebből vérzik a szociális ellátórendszer közel minden területe, és nagyon sok múlik a kis, egyéni kezdeményezéseken.

Én hajléktalan emberekkel dolgozom, és azt tapasztaljuk, hogy ördögi körben forognak az ellátottak. Ha egy embernek nincsen lakcíme, akkor nehezen jut bejelentett munkához, ha valaki szállón él, nem tud rendesen pihenni, és sokszor még a házirend is nehezíti a munkába állást. Párok gyakran szorulnak ki az ellátórendszerből, mert alig vannak olyan férőhelyek, ahová együtt mehetnének. Az ellátóhelyekről való kitörés eközben hatalmas kihívás: alig vannak szociális bérlakások, így albérletben kell gondolkodni. Kaució, költözés, berendezkedés: nem sok kell hozzá, hogy a fővárosban félmilliós nagyságrendre rúgjon egyetlen albérletbe való beköltözés.

Munkahely és tartós jövedelem nélkül nem lehet kitörni ebből a csapdából, de a lehető legkevesebb munkahely szeretne hajléktan, szállón élő, lakcím nélküli embereket alkalmazni, vagy maximum feketén, ami az érintetteknek hatalmas kockázat: nincsen egészségbiztosításuk, nyugdíjjogosultságuk, de sokszor még az is kétséges lehet, hogy a csekély bérüket megkapják-e egyáltalán az elvégzett munkáért. Építőiparban dolgozó fiatal ügyfelünk több ízben tapasztalta, hogy ameddig zajlott egy-egy építési munka, hétről-hétre fizettek ugyan neki, de az utolsó heti béreket rendszeresen megtartották maguknak az építtetők, így a be nem jelentett dolgozóik ezt már nem kapták meg.

Mit lehet tenni?

A szociális ellátásban dolgozók jellemzően alulfizetett, túlhajszolt emberek: sokszor alig keresünk többet az ügyfeleinknél, és inkább a családi-, társadalmi-, tudásbeli- és kapcsolati tőkénk eredményezi a tőlük jelentősen különböző helyzetünket, nem pedig az anyagi lehetőségeink.

Mi az, amit ennyire nehéz helyzetben adni tudunk?

Nem sokat, és nem sokaknak, de amit adni szeretnénk: méltóságot és részvételi lehetőséget. Jelenleg már olyan nagy a munkaerőhiány, hogy a legtöbb cégnek csak egy nagyon kicsi motivációra van szüksége ahhoz, hogy olyan munkavállalók felé nyisson, akiket korábban nem alkalmaztak volna. Ez lehetőséget jelent arra, hogy azok az emberek is biztosabb munkahelyhez jussanak, akiknek erre eddig nem volt lehetőségük. Erre épül az Utcáról Lakásba! Egyesület Adj Munkát! Programja. A programban munkaerőpiaci tanácsadást, alkalmi és tartós, de mindkét esetben bejelentett álláslehetőségeket, illetve egy önsegítő- és tapasztalatcserét biztosító csoportban való részvétel lehetőségét kapják a résztvevők.

Öngondoskodás a cél

Az egyesület célja az is, hogy a csoport révén a bérlőink biztos jövedelemhez jussanak, ebből fizethessék lakbéreiket. Hatalmas lépés valaki számára, hogy ha csak alkalmi megbízásokból is, de saját keresetből fizetheti meg a lakhatási költségeit. De bérlőink mellett más lakhatási gonddal küzdő embereket is várunk a csoportba. Ideális eset volna, ha mindenkinek egyszerre tudnánk munkát és megfizethető lakhatást kínálni, de sajnos a lehetőségeink korlátozottak.

Valójában mit is jelent az, amikor valaki lehetőséget kap arra, hogy munkába álljon?

Egyik csoporttagunk több, sikeresen elvégzett megbízás után úgy döntött, belevág egy állandó, tartós foglalkoztatást jelentő munkába, munkalehetőséghez a csoport révén jutott. A hosszú ideje fennálló tartós munkanélküliség után, néhány kezdeti próbálkozást követően, segítségünkkel rátalált egy neki megfelelő állásra, ahol megbecsülik, elfogadják és ő is jól érzi magát.

Amikor valóban szükség van rád, kevés ahhoz fogható érzés létezik

Néhány hónapja dolgozott ott, amikor egy nap a hatóságok szigorú eljárásával kellett szembesülnie.

Történt ugyanis, hogy ügyfelünk sajnos nem értesült egy bírósági behívóról, amely arról szólt, hogy tanúként meghallgatásra várják. Mivel nem jelent meg, hatvanezer forint pénzbírságot szabtak ki rá. Nem tudta megfizetni az összeget, ezért elfogatási parancs született ellene. Erről semmilyen tájékoztatás nem jutott el hozzá, mivel az eljárás idején még hajléktalanként élt. Egy napon azonban új otthonából elvitték a rendőrök.

Előtte élettársát kérte, hogy értesítse az esetről a csoport vezetőjét, hogy nem tud bemenni, és mondja el, hogy miért. Ha egy munkavállalóval ilyesmi történik, az komolyan veszélybe sodorhatja a munkahelyét, előfordulhat az is, hogy a munkaadó nem várja vissza az incidens után. Nem is beszélve arról, hogy a néhány hónapos „kényszerpihenő” alatt könnyen talál a munkáltató egy takarítói pozícióra másvalakit.

Esetünkben azonban ez nem így történt: mivel tényleg nem akarták nélkülözni a munkáját, a munkaadó úgy döntött, hogy a csoport vezetőjének közreműködésével egy összegben kifizeti csoporttagunk tartozását! Pár nap alatt újra otthon volt, és tudott dolgozni, a munkahelye felé pedig a fizetéséből törleszti az összeget, amivel kisegítették. Mindez számunkra azt jelentette, hogy egy ember, ha megkapja erre a lehetőséget, pár hónap után már képes értékes, sőt nélkülözhetetlen munkát végezni. Azt reméljük, hogy ezeknek a történeteknek a megosztásával segíthetünk a hajléktalanságban, szegénységben élőkkel kapcsolatos előítéletek lebontásában.

Fejlődés

Közben a csoportunk folyamatosan fejlődik: visszajárnak olyan régi tagjaink, akik már elhelyezkedtek, sőt van, hogy ők  is segítenek munkába állni az újaknak. Pár hónapja csatlakozott egy férfi a körhöz, akit egy régebbi csoporttag hozott magával. Több mint egy éve munkanélküli volt, és bejelentett munkát keresett. Egy olyan cégnek ajánlottuk be őt, akik nemrég fordultak hozzánk azzal, hogy készek munkatársakat felvenni az ajánlásunkra.

Jelenleg a férfi szelektív hulladékot présel és báláz a cégnél. Bár elég nehéz munka, nagyon tetszik neki, jól keres, és albérlete is van. Eleinte egy gyár udvarán töltötte a munkanapjait, ám mivel nagyon elégedettek vele, az utóbbi hónapokban több helyszínt is kapott. Már teljesen önállóan dolgozik, sőt új munkatársak betanítását is rábízták, illetve helyettesítéseket, ahol szintén önállóan kell helytállnia. A főnök ráadásul lehetővé teszi, hogy keddenként továbbra is tudjon járni az Adj Munkát! csoportra, ahol példájával a többi csoporttagot is tudja motiválni.

Most már ő maga is tudott munkahelyet ajánlani egy nemrégiben csatlakozó új csoporttag számára: azt mondja, ezzel próbálja visszaadni a csoportnak a segítséget, amit kapott.

Kovács Vera

Kiemelt képünk illusztráció