–

Ha csöndben vagy a virtuális zajban, az nem jó

Például, ha valaki hosszú ideje nem szólal meg egy csetszobában, hanem csak csöndben figyel, akkor ezzel sebezhetővé válnak a többiek, hiszen ők – vele szemben – kiadják magukat. Ám nemcsak az a megoldás, hogy passzív társukat „eltávolítják a csoportból”: az is egy lehetőség, hogy új csoportbeszélgetést kezdenek nélküle (ők „mennek át egy másik szobába”), ő meg ottmarad.

Egy másik tipikus helyzet: valaki offline lép félre, és online bukik le. Vagy: az online képeivel henceg, offline-ban viszont szürke egér – erre jó példa az Instagram és a Tinder használata.

Akit észrevétlenül lefotóznak vagy telefonnal felveszik a beszélgetését, sokszor nem is tud erről, és az ellen nem is tehet sokat, ha a csetszoba részleteit valaki screen-shot-tal megosztja.

Ennél azonban jóval többről van szó…

A közösségi média terében új szinteken pletykálnak az emberek

Több a bizonyíték és a tény, vagyis több információnk van egymásról (egyre több személyes adat kerül fel a netre), ezért többet is tudunk egymásról beszélgetni („láttad a képeit, amit a nyaralásról töltött fel?”), sőt, több a csatorna is.

Mindez egyáltalán nem garantálja, hogy több a pletyka, mint régen, bár ma egy értekezleten is tud a kolléga pletyka tartalmú üzenetet küldeni a főnökről a mellette ülőnek úgy, hogy hiába van jelen a vezető, nem is sejti.

Talán azt sem tudja, hogy a céges, nyilvános FB-csoportnak zárt változata is van…

Lehet, hogy több pletyka éri el az online térben az embereket, de az is lehet, hogy az óriási választékból kevesebb érdekli őket

Hiába lett a szaftos sztori küldhető és mutatható, filterezhető, hiába olyan a bcc (titkosan küldött üzenet), mint a népmesében a láthatatlanná tévő köpönyeg. Közben viszont kevesebb lett az emberek ideje, több a dolguk, rohannak, és éppen a közösségi média hömpölygő hírei miatt feltételezik, hogy többet tudnak egymásról.

Hiába nőtt meg a pletyka frekvenciája, ha ezzel egyidejűleg – általában – gyorsabban is hal el az aktualitás. 

Számos vonatkozásban ma mégis könnyebb a pletykálóknak, mint régen

Nem kell arra figyelni, hogy kik vannak jelen (mint mise után a templom előtti téren, vagy: ki tudnak-e menni a buliban cigizni). Az online tér kevésbé meghatározott, a pletykáló maga irányítja és alakítja a helyzetet, a tematikát, akár ő hívja össze a résztvevőket is. A virtuális közösségben gyorsabban elér mindenkit, mint élőben.

Offline adódnak tipikus pletykás szituációk, a kávézóban vagy kutyasétáltatás közben.

Online viszont nem mindig lehet tudni, hogy a másik milyen élethelyzetben van. Lehet, hogy épp a háta mögött áll az, akiről a pletyka szól, és rögtön olvassa is, mit írnak róla.

Látszólag hatékonyabb is az online pletyka

Ugyanazt a szöveget, képet egyetlen gombnyomással rengeteg embernek lehet elküldeni. Gyorsabb, pontosabb – vagyis a terjedés kontrollálhatóbb.

Tudatosabban is kell kezelni, mert nyomot hagyhat, míg korábban ez a veszély nem állt fenn. Mindezek a jellemzők a klasszikus, szóbeli pletykát „felemelik”: exkluzívabbá, bennfentesebbé teszik. 

Hiányosabb is a virtuális változat, mint a valós: eltűnik a metakommunikáció (pedig mi, emberek, ebben több százezer éve jók vagyunk), a táguló vagy szűkülő pupilla, a meglepődve emelkedő szemöldök, a megránduló szájszeglet. Ezáltal pedig nehezebb az értelmezés, kevesebb, lassabb a visszacsatolás – és több minden odaképzelhető a sorok közé.

Ne feledkezzünk meg az emoticonokról: bár nem elég kifejezőek, valamit csak segítenek, illetve azok is egyszerűsítik a (meta)kommunikációt. 

Érdemes óvatosnak lenni, mert titkaink egyre kevésbé védhetők

„Nem akarok lefotózható és feltölthető lenni” – mondja egy huszonéves. Annak a generációnak a tagja, aki az offline és az online pletykahelyzetekben is jártas, és tudja, hogy több féltenivalója van, ha a Google-keresései kiderülnek, mintha valaki elolvasná a FB-üzeneteit. Offline helyzetben is kicsúszhat a kontroll a kézből – például ha valaki berúg, és olyasmit mond el, amiről józan fejjel mélyen hallgatna.

Ám az online titkok, pletykák kiszivárgása gyakorlatilag csak azon múlik, hogy valaki meg akarja-e szerezni az információt, és koncentrált erőt fejt-e ki ennek érdekében.

Emlékezzünk: 2016 nyarán az OurMine hacker-csapat egymás után törte fel a Facebook-főnök Mark Zuckerberg, a Twitter CEO Jack Dorsey, a Pokemon GO-t kitaláló John Hanke és még sok ismert közéleti személyiség különböző közösségi oldalait, és azokon üzeneteket tett közzé.

Az elővigyázatosság tehát nem árt

Bárki továbbküldheti az e-mailt a címzettek közül (persze látszik, hogy te vagy a feladó), amiben valakiről negatívan fogalmazol. Akkor is, ha később megbánod, és újabb mailt küldesz, hogy töröljék a címzettek.

Bárki láthatja, ha egy hirtelen felindulásban fogalmazott posztodban lehordasz valakit – hiába gördül tovább a hírfolyam, egy screenshot majd eljuttatja az érintettnek a véleményed.

Egy kép pedig még ma is többet mond, mint ezer szó: az Insta-képek ugyanolyan alkalmasak pletyka generálására, mint a FB-posztok. A blogok és a weboldalak, a YouTube-videók is remek alapanyagot szolgáltatnak, a kommentekről már nem is beszélve.

Sok ismerős észreveszi, ha valaki az exének a hegymászós képeit lájkolja, nemcsak az aktuális partner(ek).

 A pletyka változásainak legfőbb hatása: ma nagyobb érték a bizalom, mint korábban.

Hiszen törékenyebb lett… Vigyázzunk rá, és tanuljuk szorgalmasan, hogyan őrizhetjük meg!

Szvetelszky Zsuzsanna

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/filadendron