A kutya is nyüszít ebben a hőségben. Az ember lányáról leolvad a bugyi, a kolléga meg sárga Crocs papucsban jön dolgozni, annyira felborul minden. Évu tegnap délben felfedezett egy darázsfészket, amíg ebédhez készülődtünk Kisorosziban. Egyből ugrasztotta is Gergelyt, hogy csináljon már valamit, mert kábé ötvenszer elmondta, hogy ezek a kurva darazsak beköltöztek ide, de eddig a füle botját se mozgatta. Gergely felállt, kicsit morgott, hogy ezt miért ebédkor kell, majd ütemesen verni kezdte a gerendát, mire kirajzott belőlük kismillió. Meg lehet dögleni – mondta Évu és azzal a mozdulattal kijjebb engedte a napellenzőt. Mindenki kanalazni kezdte a hideg, ecetes bablevest, ami nyáron maga a megváltás, én meg a darazsas közjáték alatt belefutottam egy cikkbe a hírfolyamban, ami a genderhívőknek szól be (vagyis azt hiszi). Tényleg annyira nagy a hőség, hogy még ez a szerző is sokkal jobban hülye, mint amennyire általában szokott. Ha meg ironizálni akart, akkor az nem jött össze.

Azt írja, csak be kellene néznie mindenkinek a lábai közé, és onnan tudhatja a legegyszerűbben leellenőrizni, hogy fiú e vagy lány. Nincs másmilyen nem, hiába próbálja ezt bizonyítani a sok hóthülye liberális genderhívő. Merthogy az van, amit látsz, ami kézzel fogható, ami szemmel beazonosítható. És kész, helló, szia, szevasz. Tök mindegy, minek érzed magad, miben hiszel, mit érzel, mit tapasztalsz a világról. Az is teljesen mindegy, hogy hiszel-e egy vagy több istenben, mert ilyen alapon bizony istenek sincsenek, sőt ezen az elven a világ összes vallása egy röhejes blama, amit egyáltalán nem kell komolyan venni.

Hát nem!

Mennyire lenne óriási a baj ezen a világon, ha mindenki tényleg csak azt hinné el, amit lát és képes megfogni? Mennyire szomorú lenne minden, ha nem lenne hitünk? Hova menjen az a sok pap az istenhitével amúgy, hiszen Istent se látta soha senki? 

Pedig az van, amit hiszel. Én például hiszek magamban. Eléggé valóságos vagyok, mert meg tudom fogni magam, ha pedig belenézek a tükörbe, akkor látom is, hogy vagyok. Továbbá úgy hiszem, hogy Isten itt van bennem. Szóval ő is létezik. Ez az én hitem, vagyis ilyen az én hitem. De a házasságban például nem hiszek. Attól még persze tudom, hogy van házasság. Valakik mesélték egyszer régen, hogy az övéké működik is. Azt kellett volna mondanom erre neki, hogy ez hülyeség, nem hiszek neked, ne beszélj már marhaságokat, a működő házasság az egy hatalmas oximoron? 

A földönkívüliekben sem hiszek, de Pataki Attila például igen, meg az az anyuka is, aki januárban megölte a gyerekét azért, hogy megmentse őt a földönkívüliektől. Eléggé valóságos az ő hitük is abban a valamiben, ami nem kézzel fogható.

Ráadásul én ízig-vérig nőnek érzem magam. De ahogyan Simone de Beauvoir francia filozófus, író mondta: „Egy ember nem születik nőnek, hanem azzá válik." Szóval én sem a nemi szervemtől, a hüvelyemtől, a méhemtől és a melleimtől vagyok nő. Egy újságíró anno megkérdezte az első könyvem megjelenése után, hogyan tudom magam nőnek érezni, most, hogy nincs már méhem. (Igen, bmeg ezt így megkérdezte egy rákból éppen kifelé evickélő nőtől, akinek kivették a méhét, és ő is nő volt, mármint biológiailag.) Tulajdonképpen soha nem éreztem magam ennyire nőnek, mint most, méh és anyaság ide vagy oda. Szeretem megélni a nőiességemet, szeretem a nőies vonalaimat, az arcomat, a hajamat, a lelkemet, a gondolataimat, azt, hogy erős vagyok. Nő vagyok. Akkor is nő vagyok, amikor az ágyban fekszem és nem lát senki, meg akkor is, amikor kicserélem a villanykörtét, és beverem a szöget a falba. Nő vagyok, amikor rúzsozom magam, de akkor is, amikor smink nélkül megyek ki az utcára. Ez az én nőségem. Másnak meg másmilyen. Ha valaki pedig csak azon a síkon képes gondolkodni a világról, hogy a fiúknak fütyijük van, a lányoknak meg puncijuk, akkor legyen neki písz meg láv.

Na de mindegy, mert még mindig iszonyú hőség van, és az sem segít, ha most a sárga crocsos kolléga bekapcsolta a ventilátort. Szívesebben ülnék megint Kisorosziban a teraszon egy pohár jeges fröccsel, mint idebent az irodában. Még akkor is, ha nem döglött meg az összes hülye darázs, amiről persze Gergely se hitte el hites feleségének, hogy beköltöztek hozzájuk és fészket raktak, aztán ugye, hogy mennyire igaza lett Évunak? Hozzáteszem, hogy már megint!

Szentesi Éva