Úgy érezzük, hogy közünk van hozzá. Van köztünk, aki éveket dolgozott az egészségügyben, van, aki betegsége miatt napi, heti rendszerességgel találkozik az ott dolgozókkal, és van, aki először és utoljára akkor töltött el több napot kórházban, amikor gyereket szült. Vagy még akkor sem. De a nagyszüleit ápolták, az élettársát kezelték, vagy éppen az édesanyja halt meg egy ápolónő kezei között. Van sok jó élményünk, amiért örökké hálásak leszünk, és vannak rosszak is.

Úgy érezzük, az egészségügy problémája nem egyszerűsíthető le a fizetésekre, a felszerelésre, az áldatlan kórházi állapotokra. Az egész rendszer rég romlott, korrupt, sokszor embertelen és fenntarthatatlan. Ez hat a benne dolgozókra is, akiknek többsége mégis szívét-lelkét kiteszi nap mint nap.

Civilek vagyunk. Ez nem politika. Viszont a politikának, a mindenkori politikusoknak is a felelőssége, hogy idáig jutottunk. És a miénk, mert hagytuk, hogy így legyen. A magyar egészségügy súlyosan beteg.

Ti, ott, kedves egészségügyiek, akik fekete pólót, fekete szalagot viseltek! És ti is, akik csak lélekben demonstráltok a társaitokkal! Halljuk a hangotokat. Megértjük az elkeseredettségeteket. Szolidárisak vagyunk a céljaitokkal. Az egészségügy egész rendszerét kell rendbe tenni. Vissza kell hozni bele az EMBERT. Nem pillanatnyi tűzoltásra, hanem átgondolt, komolyan vehető, szakmai válaszokra van szükség.

Most talán történik valami. És mi mellettetek állunk.

Legyetek bátrak, álljatok ki magatokért! Mutassatok példát mindannyiunknak civil kurázsiból!

Nagy szükségünk van rá. És nagy szükségünk van rátok.

 

a wmn.hu szerkesztősége