„És rájöttem, hogy pont úgy rettegek, mint ő” – Történet a titokzatos álmokról és az álomszerű valóságról
„Kérlek, ne bánts! – suttogtam.”
„Kérlek, ne bánts! – suttogtam.”
„De nem hívott fel többet. Pedig úgy váltunk el, hogy majd jelentkezik. Basszus, hányszor hallottam azóta ezt a lepattintó mondatot, illetve a társait: a »még nem látom előre a hetet, de majd hívlak«, illetve a: »nem szoktam ennyire előre tervezni, majd visszatérünk rá« -féléket... ”
Vajon miért van az, hogy akad, aki sehogy nem talál társat, pedig minden esélye megvan rá, hogy boldog legyen valaki mellett?
Mert egyedül lenni (néha) nagyon jó!
Egy örökbe fogadott gyerek esetében talán még veszélyesebb a negatív gondolatokat, kétségeket, gyötrő kérdéseket csak úgy besöpörni a szőnyeg alá.
A társkeresés keserves munka, aminek minden egyes kudarca a lelked egy kis darabkáját töri le.
Van férj, van gyerek, van pénz, nincs boldogság, nincs kiút.
Nem könnyű a helyzet.
Te tudod, milyen az első karácsony a szeretett személy nélkül...?
Plusz egy eset, ami az egészet érvényteleníti.