Címke: magány

„Ott és akkor rá kellett jönnöm, hogy az én csendem hangos, az én csendem ordít, az én csendem rettentően tud fájni hajnalonként, reggelenként, de igazából a nap minden szakában. Az én csendemet halkítani tudja a férjem rettenetes horkolása, kedvessége, beszólásai, meséi, kérdései, viccei, a lépteinek rettentő döngése, az idegesítően hangos orrfújása, a hajnali edénycsörömpölései, azaz minden, amit körülöttem tesz.”

„A csönd ugyanis ilyenkor nem néma, hanem zúg, tele van hangokkal, szorongással. Olykor pánikkal. Mi lesz velünk? Hogy fogunk megélni? Hogy fogom fenntartani egyedül a házat? Lehet, hogy egyedül kell leélnem az életemet? Magányosan halok meg?”

Van, akit a kívülállóság érzése egy életen át elkísér. És nem bánja…

61 éves a Bridget Jones írója, Helen Fielding, és ennek kapcsán Szentesi a mai szingli-jelenségről elmélkedik.

Az élet néha máshogy büdösíti az össze nem illőket.

Csak nincs kivel…

„Kérlek, ne bánts! – suttogtam.”

„De nem hívott fel többet. Pedig úgy váltunk el, hogy majd jelentkezik. Basszus, hányszor hallottam azóta ezt a lepattintó mondatot, illetve a társait: a »még nem látom előre a hetet, de majd hívlak«, illetve a: »nem szoktam ennyire előre tervezni, majd visszatérünk rá« -féléket... ”

Vajon miért van az, hogy akad, aki sehogy nem talál társat, pedig minden esélye megvan rá, hogy boldog legyen valaki mellett?

Mert egyedül lenni (néha) nagyon jó!