„A csönd ugyanis ilyenkor nem néma, hanem zúg, tele van hangokkal, szorongással. Olykor pánikkal. Mi lesz velünk? Hogy fogunk megélni? Hogy fogom fenntartani egyedül a házat? Lehet, hogy egyedül kell leélnem az életemet? Magányosan halok meg?”
Van, akit a kívülállóság érzése egy életen át elkísér. És nem bánja…
61 éves a Bridget Jones írója, Helen Fielding, és ennek kapcsán Szentesi a mai szingli-jelenségről elmélkedik.
Az élet néha máshogy büdösíti az össze nem illőket.
Csak nincs kivel…
„Kérlek, ne bánts! – suttogtam.”
„De nem hívott fel többet. Pedig úgy váltunk el, hogy majd jelentkezik. Basszus, hányszor hallottam azóta ezt a lepattintó mondatot, illetve a társait: a »még nem látom előre a hetet, de majd hívlak«, illetve a: »nem szoktam ennyire előre tervezni, majd visszatérünk rá« -féléket... ”
Vajon miért van az, hogy akad, aki sehogy nem talál társat, pedig minden esélye megvan rá, hogy boldog legyen valaki mellett?
Mert egyedül lenni (néha) nagyon jó!
Egy örökbe fogadott gyerek esetében talán még veszélyesebb a negatív gondolatokat, kétségeket, gyötrő kérdéseket csak úgy besöpörni a szőnyeg alá.