Címke: magány

Hogyan lett az evésből globális online látványosság?

„A tartós, nem választott magány közvetlenül változtatja meg az észlelésünket, a gondolatainkat, az agyunk szerkezetét, kémiai összetételét: így idővel egyre nehezebben tudunk kikecmeregni belőle” – írja Milanovich Domi a Lelki társad hírlevelünkben. Szerinte ahelyett, hogy szégyelljük a magányunkat, fontos megkérdezni: hova tűnt a valahová tartozás infrastruktúrája?

Groteszk, mégis fájdalmasan ismerős világ: egy menedék, ahol kiégett apákat, anyákat és magukból kifordult embereket adnak le a hozzátartozóik. A szöveg abszurd humora mögött ott lüktet a kérdés: mi történik azokkal a felnőttekkel, akik már nem tudják tovább vinni az életüket?

Milliók aggódnak Punchért, a plüssjátékát hurcoló magára hagyott majomért.

Van, hogy valaki azért marad benne egy rossz kapcsolatban, mert fél az egyedülléttől. Olvasónk is így volt ezzel – egészen addig, amíg a szorongás már nem engedte tovább hallgatni. Számára a válás végül nem menekülés volt, hanem önvédelem. És a lánya védelme. Olvasónk, Bori írása.

Albert Fruzsina szociológus szerint a pandémia idején vált világossá, hogy a fiatalabb generációk is küzdenek az egyedülléttel. Ez elsőre meglepő lehet, hiszen a 20-30 évesek élete az ismerkedésről, barátkozásról szól – vagy mégsem? A világ sokat változott, ahogy a barátságról alkotott felfogásunk is, és nem könnyű jó barátokra lelni, ha gyerekként nem tanították meg, hogyan kapcsolódjunk másokhoz.

„Csak ültek ott, sorstársaik tömegében is egyedül. Hátrahagyva, elhagyva. Várva, hogy valamelyik kórházi osztályon – mindegy, melyiken, ahol majd helyet találunk nekik – végre megpihenhessenek. Vannak, akik még az otthoni magánynál is rosszabbat élnek meg karácsonykor: elutasítottságot. Kitaszítottságot.”

Minek A könyvklub, kérdik? Az életről lehet beszélni könyvek nélkül is. De mi nem az életről, hanem egy-egy könyvről beszélgetünk: igaz, aztán az életnél lyukadunk ki.

Aki csak maga van a világban, akinek se gyereke, se férje, az mégis mitől fárad el? – teszik fel sokan a kérdést. Valóban könnyebb egy modern nőnek, aki megengedheti magának, hogy egyedül legyen? És ha valaki sokáig volt egyedülálló, vajon képes még párkapcsolatban ugyanolyan komfortosan élni? Olvasónk írása.

Domi jóformán húsz éve, érettségi óta nem találkozott az osztálytársaival, így eléggé szorongott a viszontlátástól. De aztán rájött, hogy a különbségeinkkel együtt is szinte mind ugyanazt keressük.