Címke: erőszak

„Zsófika, te semmiből nem tanulsz?” – kérdezett vissza nevetve dr. Hevesi Kriszta nemrég egy műsorban, amikor Szabó Zsófi arról érdeklődött, hogy milyen típusú férfiakat érdemes kerülni. Bár a kérdés nem Mózes Zsófihoz szólt, mégis megszólítva érzi magát.

Nincs olyan, hogy „a testvérek már csak ilyenek”, és akkor sem normális a testvéri erőszak, ha a családok legalább 80 százalékában elterjedt ez a viselkedés.

Régóta tartja magát a nézet, hogy a mentális zavarokkal élő emberek veszélyesek. Utánajártunk, mennyi alapja és milyen következményei vannak ennek a hiedelemnek.

Nagyon fontos információk azok számára, akik jelenleg is bántalmazás vagy erőszak áldozatai, illetve azoknak, akik szeretnének segíteni rajtuk. A NANE és a PATENT Egyesület új kezdeményezéséről, illetve arról beszélgettünk szakértőkkel, ki hová forduljon a bajban.

„A bántalmazóknak sok esetben jó a fellépése, kifogástalan a modora, magabiztosak és higgadtak. A bíróságra kész sztorival érkeznek egykori társuk ellehetetlenítésének céljából, van, hogy a történetüknek akad némi valóságalapja is, amit meggyőzően elő is adnak. Gyakori érv az is, hogy a másik fél labilis, és pszichés problémái vannak, vagyis megpróbálják őrültnek beállítani.” És előfordul, hogy sikerül átverniük a hatóságot is…

„Az mégis hogy van matematikailag, hogy ha három nő állít valamit egy férfi ellenében, akkor BIZTOS, hogy a nők hazudnak?” – Csepelyi Adrienn gondolatai a Chris Noth-ügy kapcsán.

Billy Milligan neve 1977-ben került be az amerikai köztudatba, amikor a huszonhat éves férfit az Ohiói Egyetem kampuszán elkövetett, három nő elleni erőszakos cselekménnyel vádolták meg. A férfi nem emlékezett tettére, azt állította, hogy egy másik, benne lakozó személyiség volt a tettes – egy, a huszonnégy közül.

„Sokszor azzal is nehéz szembe nézni, hogy bántottak minket, hogy kiszolgáltatottak voltunk a tanárainkkal, nevelőinkkel vagy az edzőinkkel szemben. Ez a gondolat ugyanis automatikusan beindítja a bántalmazáskor is megtapasztalt szégyenérzetet és megalázottságot, amitől szeretnénk szabadulni. Ezért inkább az mondjuk: »szükséges volt a fegyelem, különben nem lennénk megnevelve, nem tartanék itt, nem lennék sikeres.«” Olvassátok el Kerekes Anna írását, nagyon fontos kérdéseket boncolgat!

A simogató erőszak… vagy ahogy még mondani szokás: a pokolba vezető is jó szándékkal van kikövezve.

„Aztán az egyik éjszaka felébresztette a picit, hogy miért alszik, amikor ő játszani akar vele. Megpróbáltam megakadályozni, ellökni tőle… na ekkor kaptam egy pofont. A legelsőt. Egyet, de az felnyitotta a szemem. Felhívtam a rendőrséget…”