„Van itt egy kislány. Szeretné megismerni?” – Egy örökbefogadás története
Egyedülálló nő örökbe fogadott... Vigyázat, sírós tartalom!
Egyedülálló nő örökbe fogadott... Vigyázat, sírós tartalom!
Bele kell nézned a tükörbe, amikor egyetlen perc alatt kiűznek Csodaországból…
Hihetetlen történet, mégis igaz!
„Mivel nincs vér szerinti gyerekünk, nem tudjuk, milyen az az érzés, de úgy hisszük, nem sokban különbözhet attól, amit mi érzünk. Legalábbis nem tudjuk elképzelni, hogyan lehet valakit jobban szeretni annál, ahogy mi őket.” Őszinte beszélgetés az örökbefogadásról.
„A macska érzelmei teljesen őszinték; az emberi lények mindenféle okoknál fogva elrejthetik érzelmeiket, de a macska sohasem tesz így” – mondta Hemingway, ezek itt alább pedig Fenyvesi Zsófi macskás kalandjai:
Egy örökbe fogadott gyerek esetében talán még veszélyesebb a negatív gondolatokat, kétségeket, gyötrő kérdéseket csak úgy besöpörni a szőnyeg alá.
Egy lány, akit örökbe fogadtak. Aki hálás érte, de emellett nem szeretné elrejteni, mennyi fájdalom él benne, amiért az élete kitaszítottként kezdődött.
„Rám szabadultál, néha úgy érzem, agyonnyomsz, néha úgy, hogy a felhők közé repítesz. Letaroltál, kizsigereltél, de én átélhettem, hogy ezen a sokat próbált földön (ami én lennék) élet termett. Hogy van remény, hogy mindig van holnap. Egy jobb holnap.”
Kalkuttai Boldog Teréz születésnapja van, itt az alkalom, hogy megismerj három magyar „Teréz anyát". Két nőt és egy férfit, akik mások életének jobbítására tették föl a sajátjukat.
Josephine Bakerről a legtöbb embernek csak a banánszoknyás, csokibarna táncosnő képe ugrik be. Pedig jóval több volt, mint a színpadon bemutatott könnyűvérű nőcske: kém, múzsa, polgárjogi aktivista és hatalmas szívű pótanya.