Vállig érő haját négy milliméteresre vágatta a múlt héten Luca, azóta antropológusként a női kopaszság (pop)kulturális jelentésein gondolkodik. Miért van az, hogy míg egy férfinak szinte sosem, addig egy nőnek szinte mindig meg kell indokolni, miért lett extra rövid a haja?
Egy kislány, aki rendszeresen azt hallja: milyen gyönyörű. Egy kiskamasz, akinek a testéhez nem jól közelednek. Egy fiatal nő, akinek erőszakkal átlépik a határait. Egy kétgyerekes anyuka, aki próbálja végre visszavenni a kontrollt az emlékei, az érzései és a tükörképe fölött. Szabó Anna Eszterrel D. Tóth Kriszta beszélgetett.
Egy mellében talált csomó kapcsán tanult meg nem könyörtelen lenni a testével, később egy betegség hozta el a felismerést, hogy a lelkének is jár a segítség és a megértés. Csepelyi Adrienn – nem csak a képeken retus nélkül.
Fényképész kollégánk évek óta foglalkozik művészi aktfotózással. Általában olyan nők érkeznek hozzá, akiknek a testén betegségek, traumák, szülések hagytak nyomot. A velük való munkáról mesél, miközben képeket is mutat:
Anna Eszter 2019-ben számolt be arról, hogy leállt a hagyományos hajápolási termékek használatával. Most pedig megírta, mi változott azóta:
Szerzőnk öt évig egyáltalán nem hordott melltartót, és most elmondja, milyen reakciókat kapott a baráti társaságban vagy a munkahelyén.
A testpozitív szemlélet nem arról szól, hogy mostantól mindenki legyen kövér. Hanem hogy az emberi testet, legyen az kicsi vagy nagy, fehér vagy fekete, alacsony vagy magas, tökéletesnek kikiáltott vagy éppen tökéletlen, fiatal vagy idősebb, szeretni kell, és szeretni lehet.
Amikor súlyos baleset vagy támadás ér minket, nemcsak a bőrünk szakad, hanem az énképünk, a történetünk is – és ezzel szintén van dolgunk.
Brutálisan megerősített rágóizmok? Állkapocs-implantátum? A szépségideálok sok mindent megkövetelnek a férfiaktól is. De mi köze a közönségnek a sztárok döntéseihez?
Ha nincs napi negyedórád önmagadra, nem a testmozgás hiánya a legnagyobb problémád.