Szabad kicsit nem szeretni a testem?
Két szülés után összesen hat kiló feleslegről van szó...
Két szülés után összesen hat kiló feleslegről van szó...
„Ha még egyszer belekezdenék egy fogyókúrába – vagy egy életmódváltásnak hazudott kétségbeesett kísérletbe –, már csak elröhögném magam. Mégis, kinek játszom ezt a színjátékot?”
„Biztos csak ül és zabál...” – így reagáltak sokan, amikor Király Lindára alig néhány hónap alatt fölszaladt az a sok kiló. Pedig nem „csak ült és zabált”, hanem kiderült, hogy beteg. Kudarcról, talpra állásról, két kultúra keveredéséről, és egy példátlanul erősen összetartó családról beszélgetett az énekesnővel DTK „Az én életem, az én döntésem” sorozat legújabb részében. Nézzétek meg:
Miért nem beszélünk a testünkről?
„Hálás vagyok azért, mert nem haltam meg, mert az életet választottam. És ráadásul egy olyan életet, amit egyre jobban szeretek élni.”
„Amit a világ gondol rólam, az nem rám tartozik. Azzal a világnak van dolga.”
„Csúnyán beszéltem magamról, borzasztóan bele tudtam lovallni magam az önostorozásba, önsajnálatba. Nehezen bíztam meg bárkiben, hisz azt hittem, engem mindenki csak két mellnek lát.” Anna története – így vagy úgy – sokunk története.
„A strand valójában az egyik legdemokratikusabb intézmény, mindannyian egy konzervdobozba zsúfolt heringnek érezzük magunkat, ahogy másoktól fél méterre próbáljuk kipihenni az év fáradalmait... A fenét sem érdekel, ki hogy néz ki. Különben is, napozni köztudottan lehunyt szemmel érdemes.”
Nincs is szánalmasabb, mint valakit a testalkata miatt fikázni. De országosan olvasott magazinok részéről ez a hozzáállás egyenesen vérlázító.
„Itt vagyok én, negyvenéves, kétszer szült, laza kötőszövetű, hízásra hajlamos, szakmai ártalomként óriásira nőtt rekeszeizmú nő..." Palya Bea írása gyógybalzsam. De tényleg.