A többdiplomás, harminc éve pályán lévő pedagógus nagyjából ugyanannyit fog keresni, mint az, aki két-három éve lépett ki a felsőoktatásból – mondja a WMN-nek nyilatkozó iskolavezető, akivel azt is végigvesszük, hogy jön ki a matek, és mik a várható következmények.
Január elsejétől hatályba lépett a státusztörvény – lássuk a fontos tudnivalókat:
„A Krétából nem mindig derül ki a valóság, hiszen a bármilyen helyettesítést szakszerű helyettesítésként adminisztráljuk: ha a portás volt velük, akkor is egy szaktanár írja alá” – Jocó bácsi megkérdezett néhány vidéki és fővárosi pedagógust, milyen a hangulat most az intézményekben.
Miért dönt úgy egy igazságszerető, örök lázadó tanár, hogy aláírja a státusztörvényt, és az elnyomó rendszer ellenére marad, ahol volt, a szeretett osztályteremben? És mit gondolna róla az egykori kamaszénje? „Büszke lenne? Vagy szégyenkezne?” – teszi fel ő is a kérdést.
A szakkör kifogyott, napközis tanár meg nem is volt – kezdhetnénk a klasszikus idézet kifacsarásával a beszámolót a jelenlegi iskolai helyzetről, ha viccelni szeretnénk azzal, ami nehéz. De ez sajnos kicsit sem vicces. Pedig a státusztörvény okozta esetleges (?) fennakadások és felmondások egy része még csak ezután jön.
A lemondás kiállás az igazságért, a gyerekekért és a jövőért, nem pedig cserben hagyás. És ezt a gyerekek is megerősítették Jocó bácsinak.
„Szabadon szeretnénk lélegezni. De nekünk már csak oxigénmaszk jutott, amit próbálunk a gyerekekre erősíteni, mint a zuhanó repülőn, csak fogynak a tartalékok, és vészesen közelítünk a föld felé” – írja Anna Eszter a hazai közhangulatról.
„A rabszolgának nincs önrendelkezési joga, azt teszi, amire a gazdája utasítja, és nem rendelkezik a saját magánéletével sem, abba is beleszólhat az ura.” A pedagógusok az ókori Görögországban rabszolgák voltak, a gyerekeket kísérgették. Habár ezt ma már csak kevesen tudják, a tanárokkal való bánásmód megidézi az elfeledett jelentést. A minap elfogadott státusztörvényt elemzi szakértő szerzőnk:
A bosszútörvénynek is nevezett státusztörvényt 134 igen és 60 nem szavazattal, tartózkodás nélkül megszavazta az Országgyűlés. Dián Dóri beszámolója a Legyünk mi a változás! című tiltakozó eseményről, ahol érthető módon nem csak a szakadó eső miatt volt síri a hangulat.
Idilli jelenetek, sok nevetés, igazi tábori hangulat, mégis ott lappang a kimondatlan kérdés: lehet, hogy ez volt az utolsó?