Vannak, akik azt gondolják, hogy a pedagógusok ügye őket nem érinti, mert nincs iskolás gyerekük. Mások a saját bőrükön is tapasztalják a problémák egy részét, de nem tudják, mit lehetne tenni. Utánajártunk, hogy szülőként merre lehet indulni, ha szeretnénk valamit tenni az oktatás jövőjéért.
„Az, akinek értünk kellene kiállnia, ellenünk dolgozik, a kenyéradói véleményét fújja. És elmondja, hogy minden mennyire szuper lesz, miközben tudjuk, hogy csak rosszabbodik a helyzet” – Jocó bácsi újfent kiakadt, és joggal.
„Be kellene fejezni azt, hogy mi tartjuk a hátunkon az egészet, mindig megmentjük a rendszert a végtől a gyerekek miatt, miközben nekik ártunk ezzel a legtöbbet” – fájdalmas felismeréseket és még több bizonytalanságot hozott a státusztörvény lebegtetése.
Az én hazám egyszerű vonalakból rajzolódik ki: vonalakból, amelyeket törődő tanárkezek segítenek megrajzolni. Tanárkezek, amik addig fognak, míg elhiszed, hogy magadtól is megy. Tanárkezek, amiket senki nem akar megbéklyózni.
Még nagyobb tanárhiányhoz, sőt az oktatás teljes összeomlásához vezethet, ha ez a törvény hatályba lép.