„A barátom nagyijának 1954-ben az ablakon keresztül kellett visszaúsznia az intarziás dobozért, amelyben a család fontos iratait tartották.” – Mi lenne, ha néha kérdeznénk az időseket, és aztán hagynánk őket mesélni?
Ma van a tündéri nagymamák napja, holnap pedig az unokatestvéreké, olvassátok el hát Szabó Anna Eszter megható emlékezését a nagymamájáról, aki békés, meleg fészket biztosított mind a hét unokájának, sütit sütött, finom ebédeket főzött, a nála töltött időt pedig mindig különlegessé tette.
„Vannak ügyek, amelyekbe bele kell rakni az időt türelemmel és alázattal, és kész. Az étel se fő meg gyorsabban, ha bűvölöd, nincs mese, nincs varázslat, és hiába pörgeted magad, mint egy búgócsigát, hogy eltereld a figyelmedet a fájdalomról, nem megúszható a leltár, csak halogatható.”
Doffek Gábor nagymamája Raoul Wallenberg segítője.
Vajon min múlik, hogy kire hogyan hat ez a helyzet?
Majszolj, tunkolj, kortyolj!
Neked van hasonló, féltve őrzött kincsed?
Egy anya, aki világéletében csak a gyerekeiért élt , és egy lány, aki megtanult könnyű csomaggal utazni a világban. Hogyan dolgozzák fel együtt a közös gyászt?
Lehet ténylegesen pihenni egy kilenc hónapos ikerpár és egy kétéves kislány mellett?
Nem harcolnak az idő ellen: használják a tanulságait.