Kurucz Adrienn: A nyár nélküle
A gyerekkori nyarak ízét nem lehet elfelejteni… és mindig jó felidézni!
A gyerekkori nyarak ízét nem lehet elfelejteni… és mindig jó felidézni!
Neked is van hasonló emléked a nagymamádról?
Számodra mi a boldogság íze? Mit tennél az „ízalbumodba”? És hány fajta tésztát ismersz eljárástól kialakítási mozdulaton át a formáig meghatározva? Ínycsiklandó beszélgetés egy food dizájnerrel, ami nemcsak a gyomornedveket indítja be, de a nosztalgiázást is!
„A barátom nagyijának 1954-ben az ablakon keresztül kellett visszaúsznia az intarziás dobozért, amelyben a család fontos iratait tartották.” – Mi lenne, ha néha kérdeznénk az időseket, és aztán hagynánk őket mesélni?
Ma van a tündéri nagymamák napja, holnap pedig az unokatestvéreké, olvassátok el hát Szabó Anna Eszter megható emlékezését a nagymamájáról, aki békés, meleg fészket biztosított mind a hét unokájának, sütit sütött, finom ebédeket főzött, a nála töltött időt pedig mindig különlegessé tette.
„Vannak ügyek, amelyekbe bele kell rakni az időt türelemmel és alázattal, és kész. Az étel se fő meg gyorsabban, ha bűvölöd, nincs mese, nincs varázslat, és hiába pörgeted magad, mint egy búgócsigát, hogy eltereld a figyelmedet a fájdalomról, nem megúszható a leltár, csak halogatható.”
Doffek Gábor nagymamája Raoul Wallenberg segítője.
Vajon min múlik, hogy kire hogyan hat ez a helyzet?
Majszolj, tunkolj, kortyolj!
Neked van hasonló, féltve őrzött kincsed?