„Anya, kimehetek biciklizni?” – Nosztalgikus bejegyzés arról, ami számít, és arról, ami nem
Ti hányszor estetek el a biciklivel? És hányszor kellett felállnotok a földről?
Ti hányszor estetek el a biciklivel? És hányszor kellett felállnotok a földről?
Nagymamák, régi nyarak, hiányoztok!
Flóra elveszítette az édesanyját, talán ezért is kezdett odafigyelni – kissé sajgó szívvel – más családok nagymamáira. Íme, azok a nagyik, akik őt inspirálják, hiszen az anyák napja róluk is szól!
Barátságok, amiket csak a halál szakíthat szét, meg egy BAILEYS-es, fehér csokis piskótarolád zsidócseresznyével.
#onewayticket
Az ilyen bölcs, idős nénik igazán kincset érnek! Te is ismersz Joli nénihez hasonlót?
Halálom után is...
A szavakkal talán még nagyobb sebeket lehet ejteni, mint a fizikai bántalmazással. Olyanokat, amik évek múlva sem gyógyulnak be. De hogy mindezt egy nagymama teszi az unokájával, az igazán szívfacsaró.
Olyan jó lenne pedig egy kicsit odakucorodni az ölükbe, vagy hagyni, hogy levegyék a terheket átmenetileg a vállunkról. Nem...?
„Nyolcvanhét nyár – ennyi egy élet. Most majd idegenek szereznek ott új emlékeket. Az enyémek elkopnak, megfakulnak, mire észbe kapok, már az én tortámon ég nyolcvanhét gyertya. Ráncos a kezem, testem alig eszmél, talán épp rólam írja az unokám, hogy jó nagyanyja voltam.”