Címke: nagymama

Mágikus pillanat vagy a vakvéletlen, amikor egy regényből kiderül, hogy az írót és az újságírót személyesen is összeköti a történelem. Némi hüledezés után Cserna-Szabó Andrást betyár nagymamáról, bohém nagyapáról, Frankenstein kísértetéről, csigákról és keresztrejtvényt fejtő lelkekről is kérdezte Sándor Anna.

Mi történik akkor, amikor egy országban alig marad pszichiáter, viszont rengeteg a feldolgozatlan trauma?

Zimbabwében egy orvos radikális ötlettel állt elő: nem rendelőket nyitott, hanem padokat tett ki, és nagymamákat képzett ki arra, hogy meghallgassák az embereket.

Egy üveg baracklekvárban ott aranylik több generáció munkája. Az apáé, aki oltotta, a férjé, aki metszette, az asszonyé, aki befőzte. Ughy Szabina története egyszerre szól erről az örökségről, a hiányról és gyászról, de szeretetről és kitartásról is, ami nem engedi, hogy holmi aszály meg lerobbanó vonat kifogjon rajta.

Úgy falja fel tehetetlen testét a kerekesszék, ahogy az emlékeit zabálta fel a demencia. Nemcsak önmagára, rám sem emlékszik már. És én is egyre nehezebben tudom felidézni azt, aki volt: az erős hangú, határozott asszonyt, akitől gyerekként szinte féltem.

Bulin Andrea majdnem 50 éves volt, amikor rátalált igazi szenvedélyére, az íjászkodásra, és megszerezte első Európa- és világbajnoki érmeit. Ma, közel 70 évesen, még mindig ennek a sportágnak él, és a versenyekre való készülés mellett egy népes utánpótláscsapatot is nevel az Őrségben.

„Sírok, hogy sosem tanultam meg, te hogyan készíted a hókiflit, és most biztos elcsesztem, mert nem kell bele se víz, se só, de nem tudom kiszedni, már telesírtam a tálat.”

A serpenyőt, amiben nagymamám főzőcskézett évtizedekig, most én használom, hidat alkotva múlt és jelen között, így diskurálunk mi ketten a fejemben, miközben a miskulanciából kisülnek a poffertjék, azaz a gömb alakú holland palacsinták.

Habár ha belegondolok, mégsem illant el teljesen. Mindig velem van, amikor rá gondolok, és ritkán fordul elő, hogy ne gondolnék rá. A pajzán mondókákra, amiket ovis koromban tanított, majd később a kötelező memoriterekre, amiket úgy próbált meg a fejembe verni, hogy elmutogatta a verssorok eseményeit. A jó kis kártyapartikra, a malmozásra, a mesékre, amiket félig-meddig átköltött, de ettől csak még jobbá váltak.

Mama nem tűnt el teljesen, a halál nem tudta kitörölni az emlékét. Mama csupán egy kicsit átalakult, a csuklásával és a hatlapos receptjével együtt pedig beleköltözött az unokájába.

A szülő és a nagyszülő között könnyen alakul ki konfliktus. Van, aki hetekig nyaraltatja a kicsiket a mamánál, majd panaszkodik, hogy a nagyi állandóan fáradt, másnál csak mutatóba’ jelennek meg a nagyszülők, a Facebook mégis tele van a csemeték fotóival. Akad, akit a kevés együtt töltött idő bosszant, és van, akinek a nagyi még sok is a jóból. De vajon hol az aranyközépút?