Vendégszerzőnk önkéntes ápoló volt a Covid-osztályon. Itt ismerte meg Ilonát, a rákbeteget, aki utolsó napjait élte, és szeretett volna a hospice-ra kerülni, hogy találkozhasson a családjával.
„Ismeretlen szám 8:28 Doktornő! Olyan, mintha egy elefánt ülne a mellemen! És nemcsak köhögök, de fulladok is. Sípol a tüdőm. Kellene egy röntgen. Vagy CT. Vagy vérvétel. Vagy antigén-teszt. Vagy antitest? Mekkora baromság így megbonyolítani! Mert ki érti ezt? Hiába nézem a Google-t és a Facebookot is, én már nem igazodom el rajta. Most akkor mi legyen? Hívjak mentőt?!”
„Nem ismerjük a hosszú távú mellékhatásokat. Felborult a nőknek a menstruációs ciklusa az oltástól. Emberkísérlet folyik. A vakcinák okozzák a mutációt. Az immunrendszert kellene inkább támogatni…” Ezt válaszolja a virológus az oltásszkeptikusok érveire:
Öt kiváló spanyol rendező arra vállalkozott, hogy megmutassa, milyen groteszk volt az élet a pandémia alatt.
A Hello, WMN! rendhagyó beszélgetése segít fejben lomtalanítani, kiszórni a felhalmozódott feszültséget és szorongást, rendszerezni a hasznos tapasztalásokat, perspektívát váltani, és akár erőt meríteni ahhoz, ami ránk vár(hat) a következő hónapokban. Most van egy szusszanásnyi szünet, amikor fellélegezhetünk, feldolgozhatunk, felkészülhetünk – tartsatok velünk!
Hogyan hatott a járvány a családi életre? Mi a távoktatás mérlege? Milyen a gyerekek-szülők-tanárok pszichés állapota, kiket sújtott a legkeményebben ezen a téren a pandémia? Hogyan segíthetünk a gyerekeknek feldolgozni a hosszú távú problémákat? Izgalmas friss adatok az UNICEF reprezentatív felmérésből és szakértők tanácsai:
„Felkészülve lenni a halálra nem azt jelenti, hogy az ember félelemben él. Mindössze csak annyit jelent, hogy nem hiszi végtelennek ezt az életet.”
Mi köt össze egy szilánkosra tört karú nagyit egy elmaradt bulik miatt (is) szomorkodó nemrég érettségizett lánnyal? Az alkotás vágya – és a mi nemrég meghirdetett pályázatunk, amire özönlöttek a szuper munkák! Szemlénket megnézhetitek itt:
Egy nehéz időszak krónikája.
„Kibírtuk, túléltük, ha nem is lett vége, de haladunk lépésről lépésre, és minden apró darabka, ami visszaadja a szabadságérzetünket, olyan elementáris erővel hat ránk, mintha egy győztes forradalmat ünnepelnénk a múlt században.” Nyitás Angliában – ott élő szerzőnk szemével…