A 65 évnél idősebb felnőttek követik el a legtöbb öngyilkosságot Magyarországon. Miért növekszik a depresszió valószínűsége az életkor előrehaladtával, és mire érdemes figyelnünk, hogy megőrizzük a mentális egészségünket?
„Mondok két megdöbbentő számot: a sporttechnikai mozgásokat tizenegy, a versenyeztetést pedig csak tizennégy éves kortól kellene elkezdeni” – hívja fel a figyelmet Sági Andrea sportpszichológus. A szakemberrel az eredménycentrikusság veszélyeiről beszélgettünk, és arról, hogyan segíthetünk a gyerekeknek megőrizni a mozgás örömét.
Azokban a családokban, ahol több gyerek nevelkedik, a testvérek közötti konfliktus napi probléma. Szerintem egyetlen többgyerekes szülő sem lepődik meg azon, hogy még egy „nem megfelelő” nézés is parázs vitát robbanthat ki. De mi a teendőnk szülőként ezekben az esetekben? Segítünk megoldást találni.
A versenysport a macsó férfiasság egyik utolsó bástyája, ahol keménynek kell lenni, mert csak egyvalaki nyerhet, a többiek veszítenek. Pedig a sportban minden benne van, ami segíthet kapcsolódni.
Túl mély dekoltázs, túl rövid szoknya.
Bár még nem készült róla reprezentatív kutatás, biztosan tudjuk, hogy az elmúlt időszak, vagyis a világjárvány a legtöbb embernél megnövelte a képernyőidőt és csökkentette a napi testmozgást. Ez különösen igaz a fiatalokra, akiknek napi egy óra szabadtéri mozgást ajánl a WHO. Merkely Béla professzorral vettük végig, hogy mit kockáztat, aki nem mozog napi rendszerességgel.
Legtöbben a fél karunkat odaadnánk az örök fiatalság elixíréért és a hosszan tartó egészséges életért, pedig ennél sokkal egyszerűbben hozzá lehetne jutni: elég mindössze napi 30 perc sportolás. De akkor miért olyan nehéz belevágni? Hogyan győzzük le a bennünk élő lajhárt, mivel kezdjünk, és honnantól számít sportnak a testmozgás?
Íme, LEGALÁBB négy ok, amiért jobb dolog nem is történhetett volna veled, mint hogy ráncosodsz és rozsdásodsz. Ki tudod egészíteni a listát?
Az egy dolog, mire jöttél rá a karanténban. De mi az, amit tényleg sikerült beépíteni az életedbe azóta?
„A fent leírt objektumban és az adott körülmények között (amik cseppet sem rosszak azért) igyekszem mindenki előtt felkelni és gyakorolni, de sajnos többször kerülök olyan helyzetbe, hogy maximum tíz perc nyugalmam lelem a mozgásban. Aztán jön a kutya, vagy egy nehezen kitartott ászana közben lép át a fejem felett a férjem sűrű bocsánatkérés közepette, miszerint például »bocsánat, csak a laptopért jöttem…«. Vagy: »nem láttad a telefonom?«. Ha pedig ezt megúszom, akkor az ébredező család nem kicsi reggeli zajaira, vagy a gyerek online óráira meditálok.”