Valódi hungarikum a Kádár-kocka, tömeges megjelenése a hatvanas–hetvenes években a közhiedelemmel ellentétben nem felülről irányított, hanem alulról jövő kezdeményezés volt. Hogy milyen szerepet tud betölteni a magyar falvak panelje, az kiderül a Ludwig Múzeum kiállításából.
„Hát itt vagyok a semmi közepén, és még segítséget se tudok hívni, mert mégis mit mondjak? Gyertek értem, itt vagyok a napraforgóban? Út nincs, ne is keressetek?” Csepelyi Adrienn útinaplója úttalan utakról.
Bár évtizedek óta foglalkoztatja a vidékszociológiát, és általában a társadalomtudósokat, hogyan is határozzuk meg a vidéket, ma sincs egyetlen nagy, egységes definíció rá. Az azonban biztos, hogy a vidék ma már jóval sokszínűbb, mint a megelőző évtizedekben volt, és sokkal többeket is vonz. De hogyan alakítja magát a vidéket ez a mobilizáció? Kik határozzák meg pontosan a mai vidékképünket? És mit jelent mindez az ott élők szemszögéből? A Lélektani határ új epizódjában Milanovich Domi vendége: Csurgó Bernadett vidékszociológus.
Menni vagy nem menni?
Kolléganőnk kirándulni indul hű paripájával, Tájfunnal, de véletlenül lemegy a térképről. Vagy rajta se volt.
„Itt állunk egy katasztrófa előtt, és ezzel senki nem akar szembenézni. Sajnos alapvető emberi tulajdonsággá vált, hogy ha probléma van, akkor inkább elfedjük, vagy megkeressük, hogy kit lehet érte hibáztatni” – mondja egy szociális munkás Chripkó Lili riportjában, amely azt járja körül, milyen következményei lehetnek az energiaválságnak a legszegényebb településeken.
„Nem érzek semmilyen közösséget. A közösségem, a környezetem, amit megteremtek, független attól, hogy meleg vagyok” – mondja egy vidéken élő LMBTQ-ember, amihez sokan teszik hozzá: mindemellett még bujkálniuk és titkolózniuk is kell, párt találni pedig így… hát, finoman szólva is kihívás.
Amikor az érkezésed után pillanatokban kiderül, hogy finoman szólva rosszul választottál szállást. Mégis maradsz.
„Oszt, lyányom, hát idehordod rám azt a sok szép virágot? Hát mi marad akkor a kiskertbe’?”
Buborék vs. Valóság – ilyen, ha az ember egyszer kitekint abból a világból, amiben addig élt. Arcul csapja a szakadék.