„Nem szeretnék már abban a városban élni, ahol mindig az apám kislánya leszek” – Egy vidéki városlakó otthonkeresése
Mi lesz velünk, ezzel a nemzedékkel, amely leéli az életét a városban úgy, hogy igazából nem tartozik sehová?
Mi lesz velünk, ezzel a nemzedékkel, amely leéli az életét a városban úgy, hogy igazából nem tartozik sehová?
Vidék vs. főváros – neked melyik való?
Instant nyafogás, meg ami belefér.
El tudod képzelni, mit érezhetett az alföldi kislány, aki addig Budapestet és annak elegáns nőit csak a padláson talált, régi, poros Nők Lapjából ismerte, amikor legelőször felutazott a városba, tele színes álmokkal?
Magyarországon minden ötödik nő olyan családban nevelkedik, ahol az apa bántyalmazza az anyát. Ez a történet is egy ilyen nőről szól.
Éva a fél világot bejárta, de ő akkor is vidéki lány marad. Mert csak itt lehet úgy megenni egy gömb fagyit, hogy az embernek furcsa gombóc kerül a torkába, és valami kis bizsergésféle a szívébe.
Virágok, fák, boldogság – meg egy csomó meló.
Zsuzsa írása alapján úgy tűnik, nincs is nagyobb királyság, mint télre panelba költözni vidékről.
Ahány otthon, annyi Szentesi, annyi élet és személyiség. Hogy a végén mindez azzá a nővé forrjon össze, akit már mi is ismerünk.
Ti mit gondoltok a felmerülő kérdésekről és válaszokról?