Ha dől ki a szekrényedből a sok nem használt ruha, akkor két dolgot tehetsz: egyrészt átstrukturálod a vásárlási szokásaidat (hiszen ma már pontosan tudni, milyen károkat okoz a fast fashion fogyasztásunk), másrészt felajánlod adománynak. Erre pedig most itt egy szuper lehetőség! Chripkó Lili képriportja:
„Akadnak, akikre egyedül mi nyitjuk rá az ajtót, vannak, akiknél konkrétan azt kell ellenőrizni, élnek-e. Nagyon szomorú, hogy a szegény emberek egyre szélesebb tömegeinek elengedik a kezét. Olyanok élnek a küszöbön, nyomorban, akik adott esetben egyébként dolgoznak.” Chripkó Lili bejárta a szekszárdi tanyavilágot.
JUDITU lelkének mély kútjából egyszer csak előbukkantak a boldog gyerekkori emlékek, amikor a nagymama vidéki otthonában lehetett paradicsomot szedni a kertből, malacokat etetni, aztán mire kettőt pislogott, máris ott találta magát a vidéki háza cseresznyefája alatt, az aranykalászosgazda-vizsgájára készülve. (Jó, lehet, hogy kettőnél több pislogás volt az…)
Szerinted vidéki vagy városi gyereknek jobb lenni?
És nektek mi hiányzik a legjobban a városban?
Mi lesz velünk, ezzel a nemzedékkel, amely leéli az életét a városban úgy, hogy igazából nem tartozik sehová?
Vidék vs. főváros – neked melyik való?
Instant nyafogás, meg ami belefér.
El tudod képzelni, mit érezhetett az alföldi kislány, aki addig Budapestet és annak elegáns nőit csak a padláson talált, régi, poros Nők Lapjából ismerte, amikor legelőször felutazott a városba, tele színes álmokkal?
Magyarországon minden ötödik nő olyan családban nevelkedik, ahol az apa bántyalmazza az anyát. Ez a történet is egy ilyen nőről szól.