Éva a fél világot bejárta, de ő akkor is vidéki lány marad. Mert csak itt lehet úgy megenni egy gömb fagyit, hogy az embernek furcsa gombóc kerül a torkába, és valami kis bizsergésféle a szívébe.
Virágok, fák, boldogság – meg egy csomó meló.
Zsuzsa írása alapján úgy tűnik, nincs is nagyobb királyság, mint télre panelba költözni vidékről.
Ahány otthon, annyi Szentesi, annyi élet és személyiség. Hogy a végén mindez azzá a nővé forrjon össze, akit már mi is ismerünk.
Ti mit gondoltok a felmerülő kérdésekről és válaszokról?
Normális ember nem viselkedik így, ugye?
Egy nő életei és személyiségei a cipőin keresztül. Azért mégiscsak mezítláb a legjobb...
Íme, Zsófi kis faluja... kendőzetlenül.
Két gyerek a menetiránnyal szemben. És egy kicsit mindenkivel szemben.
Mennyit ér egy élet? És hogyan alakulnak az utolsó évek? Mennyit tudunk rajta mi alakítani, és mennyit a körülményeink?