Egy pár tiszta korcsolya
Két gyerek a menetiránnyal szemben. És egy kicsit mindenkivel szemben.
Két gyerek a menetiránnyal szemben. És egy kicsit mindenkivel szemben.
Mennyit ér egy élet? És hogyan alakulnak az utolsó évek? Mennyit tudunk rajta mi alakítani, és mennyit a körülményeink?
„Az asszony pedig nem vitt magával semmit, aztán valahogy mégis elvitt mindent, ki érti ezt, pedig az ura »jóember« volt, sose ivott, nem is verte, akkor meg mi baja volt, senki se érti."
Elképzelt monológ egy elképzelt transznemű emberről egy elképzelt magyar valóságban.
Egy lány, egy dűlőút, búzamezőbe cseppenő könnyek... és egy felszabadító érzés, egy mindent elsöprő kiáltás.
Szemérmetes, nyálcsorgatós, szaftos tartalom következik! Csak bevállalósoknak!
Szívmelengetés és jó példa vasárnapra, nem titkolt „propagandacéllal". De tényleg, annyira jó ez az egész!
Te kit szeretnél a szomszédodba költöztetni? Egy Michelin-csillagos séfet, aki mindig áthív kóstolóra? Vagy a kedvenc zenekarodat, hogy a nappaliból hallgathasd a próbákat? Esetleg az egész családodat és a kiterjedt baráti körödet? Vagy netalántán a munkatársaidat? Mi őket:
Pásztory Dórit folyamatosan „beteggé tesszük". Szándékosan, aljas módon. Mégpedig azzal, hogy mennyire jól érezzük magunkat itthon, a szerkesztőségben, a WMN-estjeinken, a csapatépítő találkozókon, sőt a szokásos hétköznapi munkaidőnkben is. Úgyhogy csináltunk neki egy jó kis betegséget, amit honvágynak hívnak...
Jaaaj, de várta már Anettanyu, hogy elhúzzon otthonról a férje a két gyerekkel! De a kaland egy kicsit (nagyon) másképp ért véget, mint ahogy azt eltervezte...