Szentesi Éva: Csak mi a maszk leszedése után nem mehetünk vissza oda, ahonnan jöttünk…
Mert már eleve ott vagyunk!
Mert már eleve ott vagyunk!
„A bizonytalanság és a kontrollvesztettség kombinációja, vagyis ami most történik, az a szorongás melegágya. Ez a nyomasztó érzés, ha valamikor, akkor most teljesen indokolt, vagyis azon legalább ne szorongjunk, hogy szorongunk.” Noémi a cikkben négy technikát is ad a kezünkbe, amelyekkel megpróbálhatjuk csökkenteni a szorongásunkat.
„A Fülöp-szigeteki kolléganőmmel egymást próbáljuk vigasztalni. Ő most ment volna haza három hét szabadságra a családjához, de odafelé törölték az összes létező járatot, így itt maradt. Én pedig nem tudom, mikor fogok hazajutni. De túl leszünk ezen, együtt fogunk átmenni rajta, le fogjuk győzni, és nem kell hozzá sok idő, talán pár hét, talán néhány hónap, lehet, hogy akár egy év is, de túl leszünk rajta! És akkor lesz alkalom mindent bepótolni majd!”
Egy kis fény az alagút végén onnan, ahol már látszik.
Különélő szülők, ez nektek szól! Így próbáljátok átgondolni és újratervezni a helyzetet:
Tanulunk. Figyelünk. Mesélünk.
Te sem látod még, hogyan fogsz otthon dolgozni, miközben a gyerek is otthon „távtanul”? Íme, egy kis felkészítő hozzá.
„Egy eddig ismeretlen, új világban tapogatózunk mindannyian, napról napra bomlik ki előttünk az egész. A tegnapi valóság nem biztos, hogy egyenlő a ma valóságával, a két héttel ezelőtti valósággal meg végképp nem.”
Együtt vagyunk mindannyian ebben a hajóban. Ragadjuk meg az evezőket, és fordítsuk egy irányba a hajót. Aztán nyomjuk, teljes erővel.