„Újragondolva, tudatosan fel kellett építenem a home office-os napjaimat, új napi rutint, új szabályokat kialakítani, és elfogadni, hogy hosszabb időre kell berendezkednem. És elhitetni magammal, hogy nem maradok le semmiről, ha nem ülök 0-24-ben a laptopom előtt a munka miatt, és nem követem percről-percre az aktuális híreket.”
Kolléganőnk a járvány idejére hazament a szüleihez. Ha szorongós is a hangulat sok szempontból, legalább együtt van azokkal, akiket a legjobban szeret.
„Az, ahogy a kezdet és a vég hat rád, csak a tiéd. Nincs jó és rossz, erkölcsös és erkölcstelen, értékes és olcsó, elegáns és bunkó gyász. Gyász van. A tiéd, az övé, az enyém.” DTK megbocsát. Másoknak… és magának is.
Ma van a színházi világnap – ennél bizarrabb talán sosem volt. Színészek mesélnek arról, nekik mi jár a fejükben ma, amikor nem léphetnek színpadra.
Amikor egy járvány még a családokat is szétszakítja, nemhogy a tágabb közösségeket…
Imádott szüleink és az ő csökönyösségük…
„A következő évtizedekben a legnagyobb valószínűsége annak van, hogy egy rendkívül fertőző vírus fog megölni több tízmillió embert, nem pedig egy háború. Nem rakéták, hanem mikrobák” – mondta Bill Gates 2015. március 18-án. Mutatjuk az öt évvel ezelőtti előadás teljes szövegét. És közben összeszorul a szívünk, hogy nem hallgattak rá.
„Nem tízmillióan, hanem nyolcmilliárdan ülünk a Petri-csészében. Mindannyian ugyanazt a harcot vívjuk, és mindenki bizonytalan, a politikustól a vállalatvezetőn át az orvosig és a családanyáig. Együtt tanuljuk ezt az új világot, ez egy közös pont mindannyiunkban. Valahogyan el kellene jutnunk odáig, hogy bízzunk egymásban – a hatalom az állampolgárban, az állampolgár a hatalomban…” – DTK vasárnapi koronanaplója, olvasd végig, légyszi:
Azt hiszed, nincs rosszabb, mint bezárva lenni az otthonodba? Ó, dehogyis nincs… például, ha nem mehetsz haza, amikor akarsz!
„Sokszor gondoltam azt, hogy a Földnek mi olyanok vagyunk, mint nekünk most ez a vírus. S lám, most, hogy tükörbe kellett néznünk, mégis talán a tőlünk telhető legjobbat hozzuk ki belőle, és ezért nagyon hálás vagyok.”